Szegedy-Maszák Mihály: Szó, kép, zene. A művészetek összehasonlító vizsgálata (Pozsony, 2007)
Szájhagyomány és irodalom: kapcsolat vagy ellentét?
költeményt létrehozni” (Finnegan 1992, 28), mert ilyen alapon a Téli rege is tekinthető szóbeli költészetnek, sőt talán még A vén cigány is, mely egészen más értelmezést kap Odry Árpád, illetve Mensáros László előadásában. Lehet-e közegnek (médiumnak) tekinteni a szóbeliséget és az írást? Walter J. Ong tagadó választ adott e kérdésre: „Communication is intersubjective. The media model is not” (Ong 1982, 173). Sok múlik azon, hogyan, mihez képest határozzuk meg a közeget. A bizonytalanságra magyar szerzők is figyelmeztetnek, amikor kételkednek abban, hogy mindenkor meg tudjuk mondani, „mi számít éppen közegnek, s mi tartalomnak” (Bednanics és Bengi 2003, 183). A leírt szóbeli megnyilatkozás arra is emlékeztet, hogy nagyon sok esetben a kétféle művelődésnek nem annyira szembeállításával, mint inkább kölcsönhatásával számolhatunk. Közismert példák a reneszánsz angol színművek, amelyeknek nincs egyetlen hiteles szövege. Már csak azért sem lehet, mivel más alkalmakkor másként hangzottak el. Távoli párhuzamként talán a számítógépes szövegszerkesztés gyakorlata is szóba hozható: a leírt sokat változhat. Annyi bizonyos, hogy a rögzített, állandó, végleges szöveg az úgynevezett magas irodalomban is kérdésessé vált eszmény. Mindenesetre óvatosan kell bánnunk a szóbeli megnyilatkozás változékonyságának és a leírt rögzítettségének a szembeállításával. Tudható, hogy nagyon sok kiemelkedően jelentős alkotásnak különböző változatai vannak. A hosszú sorból említhető Wordsworth önéletrajzi költeménye, melynek a költő halála után a The Prelude címet adták, Berzsenyi Dániel, Szabó Lőrinc vagy József Attila megannyi verse. Prózai alkotásokra is lehet gondolni: Balzac Az ismeretlen remekmű című rövid történetét, Henry James művei túlnyomó részét, Kosztolányi Esti Koméiról írt történeteit többféle változatban jelentette meg. Tehető-e különbség szó- és írásbeliség között alaktani ismérvek alapján? Leggyakrabban az állandósult elemek használatára szokás hivatkozni. Az Iliász és az Odüsszeia elemzői az ezúttal többnyire jelzett szóból és jelzőből álló formulák 16