Szilágyi Zsófia: Az éretlen Kosztolányi (Pozsony, 2017)
Jancsi János és József Attila
élte meg, egyszerűbben fogalmazva: máshol látták az ellenséget. (Az, persze, nem kevésbé izgalmas kérdés lenne, vajon ugyanígy volt-e ezzel a József Attila - Kodolányi-nemzedék, hiszen nyilvánvalóan: nem.) Kosztolányi és Móricz másképp is összekapcsolható a mostani gondolatmenetben: a Barkókba című novella, miként erre 1994-es esszéjében Hózsa Éva is felhívta a figyelmet, a várakozást kapcsolja a legerősebben Jancsi Jánoshoz296 - Móricz pedig József Attilához: Nagyon fáj című (és igen beszédes alcímű: Az egyetlen teher: az élet. József Attila emlékeztet magamra) esszéjében, arról beszélve, hogyan mesélte el neki József Attila, amikor kisfiúként, pénz nélkül elküldték, szerezzen kenyeret, így összegzett: „Hát ő elment a boltjába, háború volt, sokan voltak. Ő szerényen várt. Már akkor tudta, hogy neki a sorsa a várás. Sorra várni.”297 Szó sincs arról azonban, hogy Móricz és Kosztolányi József Attilához való viszonyát vagy a hozzá kapcsolódó szövegeiket összemoshatónak gondolnám: a nemzedék mint kérdés azonban éppen az egyénről és a csoportról, az egyediről és a nemzedéket egészében jellemzőről való gondolkodásra késztet. Ahogy arra is, hogy a két alkotó, József Attila és Kosztolányi emberi és írói kapcsolatát kiemeljük abból a viszonyrendszerből, amelyet a két generáció konfliktusai és barátságai rajzoltak meg. S ha így teszünk, talán van még mit mondani erről a feltáratlannak a legkevésbé sem nevezhető, különös, irodalmi apa-fiú kapcsolatról is. 296 Lásd: Hózsa 2011: 53-66. 297 Móricz Zsigmond, Nagyon fáj. Az egyetlen teher: az élet. József Attila emlékeztet magamra = Móricz 1978a: 896. Angyalosi Gergely a József Attila és Kosztolányi közti szellemi kapcsolat legfontosabb elemének látja a gyermekkor kiemelt jelentőségét: „Az alapvető rokonság-érzést valószínűleg a gyermek-lét mély átélése adhatta. Századunk magyar irodalmában ennek a két költőnek jelentette a legtöbbet a gyermekkor; nem csupán mint személyes emlék, hanem mint egyfajta világszemlélet, életértelmezés lehetséges közege.” Angyalosi 1983: 360. 166