Tábor Ádám: Szellem és költészet. Esszék az egzisztenciális gondolkodás és a modern magyar líra tárgyköréből (Pozsony, 2007)
Egzisztencialitás a modern magyar költészetben
felbontását - gondolták tovább; inkább a formai forradalom tökélyre fejlesztését, klasszicizálását tűzték ki célul és valósították meg a költők. A könnyebb ellenállás irányába történő fordulás azzal a következménnyel járt, hogy a fellépő második-harmadik Nyugat-nemzedék (vagyis az igazi magyar költők többsége) nem egy belülről továbbfejlődő, hanem már egy megmerevedő költői forradalomba született bele, amelynek autoritása ugyanakkor még mindig a legjelentősebb volt a korabeli magyar irodalomban. A líra még mindig a művészetek és társadalomtudományok élcsapata volt - ám neki magának nem volt élcsapata. Az új lírikusok két magatartásforma között választhattak. Vagy elhitték, hogy ez a klasszicizmus a ma forradalma, és akkor nehezen vagy soha nem lábaltak ki belőle. Vagy felismerték ezt a veszélyt, ám a konzerválás mögött nem ismerték fel az igazi tradíciót, ezért fellázadtak a Nyugat ellen, de nem egy még nyugatosabb, hanem egy többnyire „keletesebb” szemszögből. A tüneteket végső oknak hitték. Vart pour l’art-nak látták ezt a lírát - csináltak hát politikusát. Később polgárinak látták - csináltak szocialistát; urbánusnak - csináltak népieset. Klasszicizálónak is látták - hát avantgárdot csináltak; ez volt a legbátrabb és legproduktívabb lázadás. Mindaz, amit a fiatalok kritikusan szemléltek, valóban jellemző volt a két háború közötti Nyugat törzsgárdájának költészetére, csakhogy mindegyik irány csupán azt az egyetlen jellemző vonást látta meg benne, amely az ő törekvéseinek ellenpontja volt, és ez ellen összpontosították egész tüzérségüket - így szükségszerűen az ellenfél szintje alatt maradtak, amelyet négyesötös sáncsor védett. Egyetlen jelentős partizánakcióra került csak sor: József Attiláéra, aki rögtön az erőd legközepében termett, mihelyst elég ereje volt hozzá - ám ahhoz nem volt, nem lehetett, hogy egyedül vesse szét a falakat. Az egész szituáció talán egy hasonlattal világítható meg a legplasztikusabban: Ady és társai újra felhúzták a magyar 109