Tallér Edina: A húsevő (Pozsony, 2018)

Egy mesebeli királylány úgy berágott a sze­relmére, hogy megfőzte a gyerekeit. Meséli egy királylány. Nagyanyjáról, a szerelmé­ről, anyjáról, a szomszéd Antiról, férfiak­ról, jobb kézfején egy L alakú forradásról. Nagyapjáról, aki tíz évig haldokolt, és egy keserűségében mindenkivel baszó, szerel­mes ukrán kurváról. Mitológiai alaptörté­neteket, hogy állítólag a világot egyetlen fickó cipeli a hátán, ilyesmik, közben meg lemossa és átlakkozza a körmét. Nekem kiváló arcberendezésem van, sokan irigy­­lik, mondja, és úgy, hogy ne tudd leten­ni. Ha letennéd, vedd föl. Szeretem a fér­fiszagot. Sokan mondják, hogyha, mégha, és büdös, meg ilyenek, de szerintem nem tudják, mit beszélnek, csak megtanulták. Szükségem van rá. Megyek az utcán, asz­faltoznak, vagy valamit csinálnak, engem nem érdekel, az a fontos, hogy dolgoznak, vannak izmaik, látom, ahogy dolgoznak az izmaik, ha elmegyek mellettük, megáll­nak, néznek, de úgy, hogy lássam, és van szaguk meg mindenük. Úgy kerek a világ, ha dolgoznak az izmai, ez így van rendjén, ne mondja, csinálja, de nagyon, úgy, hogy izzadjon belé, mert annak van szaga, élet­szaga van, férfi. A világnak ott van vége, ahol már nem néznek. Elementáris, őszin­te, húsevő, boldog, boldogtalan. Azon morfondírozik, milyen volna egyszerre két férfit boldoggá tenni. Aludna középen. Kukorelly Endre

Next