Tallér Edina: Lehetek én is (Pozsony, 2013)

„Van, akinek nagyon mennek az elha­rapott végű mondatok. Elhagysz? Most elhagysz? Ugye nem hagysz el? Hogy hagynálak el, amikor tudod, hogy. És itt befejezi. Egyszerűen abbahagyja. Ugye, nem hagysz el, kérdezi, gub­basztok a fotelban, rózsaszínű cipzá­­ras, kapucnis fölső van rajtam és far­mer, a lábak felhúzva, átölelem a lába­mat, állam a térdemen, muszáj megtá­masztani, mert remegek. Talán a nya­kam, nem tudom pontosan, az a lé­nyeg, hogy ha nem támasztanám az ál­lamat a térdemre, látszana, hogy resz­ketek, közben mosolyognék, gondolom, a szám sarka is remegne.” Panelregény - a könyv alcíme olvas­ható műfaj- és helymegjelölésként. De utalhat arra is, hogy a Lehetek én is az irodalom formáinak felidézésével és kliséinek kifordításával elmozdítja az alapvető emberi kapcsolatok közhe­lyeit, amelyek mögül így ráláthatunk életünkre: mégis mennyi furcsaság történik velünk.

Next