Tamás Dénes: Az élő ház (Budapest, 2019)

„Az egyik leghálásabb regénytípus a középiskolára visszaemlékező re­gény. Egyszerűen nem lehet nem át­élni. Egyszerűen ki van zárva, hogy az olvasó ne találja meg saját ma­gát a szereplők között. Az élő ház is ilyenfajta, aha-élményes próza. Ta­más Dénes egy húszéves osztálytalál­kozó kapcsán visz vissza minket egy közös múltba, vezet végig egy isko­laépületen, egy kollégiumon, mond el közös történeteket. Hőse tele van nosztalgiával, idealizál, de a közös le­gendák mellett ugyanolyan pontosan emlékszik az utolsó gumipapucsra is. Nosztalgiája szinte sistereg: foly­ton kicsap belőle valami furcsa, sö­tét, nyers indulat, egy negyven körüli férfi lelkében teljes épségben megma­radt esetlen kamaszdüh, ami az eltelt idő, és a hajdani társak ellen fordul. Mer igazságtalan, sőt, gonosz lenni velük és saját magával is, hiszen me­részeltek megöregedni. így lesz Az élő ház nemcsak szép, nosztalgikus ol­vasmány, hanem megalkuvás nélkü­li, őszinte próza. Kegyetlen és kétség­­beesett. Tamás Dénes írói bravúrja, hogy mégis letehetetlen.” Kemény István kalligram.libricsoport.hu

Next