Tamás Gáspár Miklós: Antitézis. Válogatott tanulmányok 2001-2020 (Budapest, 2021)
I. Kommunizmus - Antikommunizmus ma
lenségét, mint a reálszoc titkosszolgálatokra vonatkozó információk máig tartó, sőt: egyre határozottabban védelmezett eltitkolása, egy időben a Károlyi- és a József Attila-szobor eltávolításával, a Horthykultusszal, a Wass Albert-szobrok járványával stb. Antonescu marsall romániai kultusza nem cenzúra, hiszen a háborús bűnös Conducator rehabilitációja már a Ceaușescu-korszakban elkezdődött, ahogyan a Ceaușescu-féle vezetés sorén szovjetellenessége, magyargyűlölete és antiszemitizmusa a mintája a mai romániai antikommunizmusnak, amely már az 1970-es évek óta fasisztoid árnyalatú, és ma is az. Magyarországon azonban mindez még viszonylag új. A szemérmesen „titkosszolgálatnak” titulált ávó iratainak hiányos „felszabadítása” jól mutatja az állami diszkontinuitás korlátait: a tőke - munka irányú redisztributív és mobilitási funkciók összezsugorodnak, a represszív funkciók azonban maradnak vagy éppenséggel erősödnek.) Ez a mai antikommunizmus nem a kommunizmus ellenfele (amelyet el se tud képzelni), hanem a polgári demokráciáé, középponti törekvése pedig az emancipáció visszavétele. Ennyiben a fasizmust győztesnek hirdethetjük ki, hiszen pontosan ez volt a fasizmus programja: a polgári társadalom letörése a polgári társadalom legnagyobb ellenfelének legyőzésével. A mai antipolitikának sejtelme sincs a maga fasiszta gyökereiről. A legfurcsább talán az, hogy a kommunizmus érintetlenül kerül ki az egyre erősödő - ám egyébre vonatkozó - antikommunizmus ostromából. Az antikommunizmus a mai polgári társadalom kritikátlan önreflexiója 48: ez a társadalom anélkül öli meg 48 .A szovjethatalom felesküdött rá, hogy kiszabadítja az embert az aranyborjú rabságából, és ezt meg is tette. Csakhogy nem az orosz embert szabadította fel, akit megfojtott a Gulag és a büntetőzászlóalj, hanem a nyugatit, akit a tőkének muszáj volt eltartania az egész huszadik századon át, arra is ügyelve, hogy a kapitalista paradicsom fotogénebb legyen a szovjet purgatóriumnál. Ma már erre nincs szükség, és már látni, hová tart a világ. Előbb Európa, aztán Amerika a nemzetközi uzsorásoknak már túl sokbakerül eltartaniuk önöket, kétlábú bolhák. [...] De most minden másképp lesz. A szovjet rabok nem fognak elpusztulni a bányáikban meg a lövészárkaikban, hogy egy kicsit komfortosabbá tegyék az önök világát. Hamar, nagyon 344