Tatár Sándor: Haalaadaas. Versek (Budapest, 2021)
Hang, ó, sós toroknak
12 ! Milyenek a kicsodák, mert a micsodák micsodája az övék?! Ötletszegényen, nem űzve tervekkel gúnyt magunkból, tegnapok tenyeréből emlékmorzsákat csipegetve elviselni (vagy már nem is érezni talán) keserű mellékízüket, sorbaállni a postán, feladni az adóbevallást, nézetni szánkba fogorvost [„Kissé eltetszett...”], silabizálni hunyorogva szemésznél [detto], gyűrött-felöltősen gyakorolni napra nap a BKV tömegköltészetét, de önsajnálat nélkül kinőve még az öniróniát is, elfogadni az ittésmost-ot, de legfőképp magunkattúllépni József Attilán (akiről a Szabad ötletek... editiója óta csak még jobban tudjuk: nem harmonizált a világgal a farkasno meg a belvilág s a külvilág közötti rés - a szakadék meg pláne - már hogy ne nyelne el egy olyan nyugható- és hajthatatlan cingár alakot), cukrot tenni kávéba (miként benzint a tankba), s kavargatni előbbit, mígnem