Tolnai Ottó: Költő disznózsírból. Egy rádióinterjú regénye (Pozsony, 2004)
3. fejezet: Rubintos gyűrű
Sinkóéknak, s ő, Krleza ezt megneszelte, ő is járt hozzájuk, valójában ő is azért, amiért én, bejárónőjük ebédjéért, profi katonatiszt volt, elvégezte a Ludovikát, izgatta a katonaság, de nem tudott hozzáférni már a dolgokhoz, mert csak a legmagasabb szinten kommunikált. Valahol közvetlen a Füvészkert mögé volt bezárva, ott volt a karcer, Petőfit fordított, jóllehet erősen horvát érzelmű kis kadét volt, de a karcerben Petőfi-verseket, a Kutyák dalát stb. fordította. Az ő fiatalkori naplóit olvasgattam, össze tudtam hasonlítani, s megdöbbenve tapasztaltam, hogy ugyanúgy és ugyanott, Jakusevacon gyakorlatozunk, mint ők, hogy lényegében semmi sem változott, csak én nem karddal hadonászok, hanem tankelhárító csövet cipelek. A katonaság után Domonkossal visszakerültünk Újvidékre. • Nem tudom, hogy maguk a szövegek, vagy felolvasásod szép szomorú tónusa teszi, de van a levelekben valami elégikus, mintha valaminek a kezdete azonnal valaminek a végét is jelentené, szóval valami furcsa búcsútónus. Ezt csak én hallom ki a szövegekbó'l? Igen, van valami elégikus a dologban, hiszen a mi életünknek, egzisztenciánknak, intézményeinknek, egész közösségünknek valójában nem volt alapja, egyik napról a másikra éltünk, folyton éreztük ezt a tiszavirág-szerűségét létünknek, noha most éppen a tengerről beszélünk, a tengerről akartam beszélni ismét és továbbra is mániákusan, s ez ugye, akkor képzavar. Egyrészt a kérész miatt, másrészt hát miféle alap is lehet számunkra a messzi tenger, amit sokan, ma is idegennek, nem a mienknek tudnak... Jóllehet a tengerhez sok út vezet. Az történt ugyanis, hogy a Pionír sétányon, a Pionír allén - azért pionír, mert volt itt a fenyvesben, Kisfenyves a sétány igazi neve (Orbánfalva főutcája valójában, mert a sínen innen, ez a szőlőművesek, méhészek külön világa, szemben a nemzetközi út melletti központtal, illetve a tószegély szecessziós nyaralóival, szállóival, illetve az azokkal érintkező tanyavilággal), és párhuzamos a Nagyfenyvessel - volt itt egy tüdőszanatórium, éppen itt, két házzal odébb, ahol Vida Zoli építi a házát, és fiatal korában Kolarik Finta is feküdt itt, ebben a szanatóriumban, mert volt valami flekk a tüdején (emiatt kezdett el sportolni, tehát abból a flekkből következett a neve is), tőle hallottam Palics e részéről először, igen, Fintától, a háború alatt és után viszont iskola volt itt, a szanatórium helyén, több ismerősöm, barátom járt ide iskolába, például Sava Babié is, aki különben palicsi, itt éltek, élnek is rokonai, a József Attila utca folytatásában, a Lojzi soron, Jutka bátyjával gyerekeskedett - nemrég séta közben az egyik kukára helyezve egy atlaszt pillantottam meg: Jugoszlávia szép, keményfedelű, 180