Tolnai Ottó: Költő disznózsírból. Egy rádióinterjú regénye (Pozsony, 2004)
5. fejezet: A szükséges felesleg (Pilák Pinci píneája)
motívum, amelyet kiemelésre ajánlottam, konkrétan a narancs volt. Valamint, szinte a narancshoz kötődve, mostari korszaka izgatott. Szerettem volna, ha jobban kidomborítja a mediterrán-egzotikus dimenziót, magát Mostart, valamint a repülőt mint olyant. Nem tetszett neki, amit mondtam, vagy inkább azt mondanám, nem nagyon értette. Annyit engedett, hogy a narancsot címbe emeltük. A lényeg az volt, hogy ő teljesen másképpen gondolkodott a verset illetően. Elkezdtem közölni, gyorsan fejlődött, járta a maga útját. Az első kötetének, a Szabad gyakorlatoknak éppen a narancs a fő motívuma. Később sokszor volt téma köztünk, ha egy kicsit iszogattunk, hogy miért közöltem az ő első verseit. Erővel azt bizonygatta, hogy azok rossz versek voltak, és ha rossz verseket közöltem, akkor rossz szerkesztő vagyok. Erre éppen az ő első versei a bizonyítékok. És ami a narancsot meg a mediterrán-egzotikus világot meg a repülőt illeti, ő az ilyesmit nem érzékelte, nem szerette ezt a motívumosdit, ahogy én gondolkodtam. A verset ő a morális zónában tudta, erkölcsi ítéletek kimondására alkalmas rímes formának tekintette elsősorban. Még a halálos ágyán is azt magyarázta, hogy újra fogja írni azokat a verseket, az első kötetét, mert az nem jó, és hogy nem jó, abban részben én is ludas vagyok. Persze ezt ironikusan mondta, bár abszolút igaza volt. Nála nem a motívumok voltak a fontosak, hanem József Attila, Pilinszky, Petri és Koncz vonalán, Domonkos rímtechnikájával, az erkölcsi kategóriák fokozása, végsőkig való radikalizásása. Ez adta az ő új formáját. Ezekről a mi játékos cívódásainkról próbáltam írni, mindig ezt forszírozta, melyikünk a jobb szerkesztő. Sokan, Domonkostól Homyik Miklósig rosszallták, hogy mindenféle fiatal modern költőket indítok, sokáig Sziverit is ide sorolták, jóllehet majdnem mindegyikből komoly költő lett, s ezt később ők maguk is belátták. Persze idővel ezek a költők, mint szerkesztők már engem is közöltek, Danyi, Bognár, Böndör, Sziveri. Ők beszéltek rá például, hogy kezdjem el közölni a Wilhelm-dalokat... Ez még hozzád is kötődik, Lajos, hiszen később meg éppen neked volt nagy szereped abban, hogy kötet legyen belőle. Sziverivel így vitatkozgattunk egy alkalommal a Zagreb kávéház már márványos változatában. Meséltem, fiatal koromban vörös plüssös, klasszikus kávéház volt, állandóan modernizálták, végül műmárvánnyal borított valami lett belőle. Ott söröztünk, vitatkoztunk éppen, miközben le-le jártunk a vécébe, hol János szaladt le, hol én, és mind tovább tartózkodtunk odalent. Az történt alant, hogy észrevettem a vécés nénit. Ott ült lenn egy széken, úgy ült, súlyosan, akárha maga Sheryl Sutton, nagyon szép fiatal nő volt. Elkezdtem udvarolgatni neki, majd Sziverire is elkezdtem gyanakod304