Tolnai Ottó: Költő disznózsírból. Egy rádióinterjú regénye (Pozsony, 2004)
6. fejezet: Valami közvetlen szuszogás
rákról beszéltem, noha világunkat, közvetlen a határban, Horgosnál, a Tiszán közvetlen Martonos fölött, mint egy óriás tiló levágta a vasfüggöny, így ezek a szférák nem igazán labda alakúak, noha Szegedet láttuk az eperfáról, ha tiszta volt az ég... Aztán, mielőtt még az iskolában a táblára akasztották volna Jugoszlávia térképét, elolvastam a Tolnaiban a Belgrád címszót. Én attól kezdve úgy mozogtam, éltem Belgrádban, akárha a Tolnaiban - Tolnai a Tolnaiban... És a Symposiont se tekintettem, tekinthetem másnak, mint a Tolnai Világlapjának, amit Tolnai Simonnal, a Bűvészetek könyvének szerzőjével közösen szerkesztünk, írunk. Mások is csinálták, jól-rosszul, sokszor tényleg kitűnően, de az mégiscsak a Tolnai Világlapja (még a Palics és környéke, az Érzékeny füzetek is annak a lokális, speciális rovatai). Szóval a Tolnai azt írta, én ezt így olvastam, nagyon bukválisan értelmezve, gyerekkoromban, hogy Belgrád „A történelmünkben sűrűn szereplő régi Nándorfehérvár, az új Balkán-történelem mozgalmainak, eseményeinek egyik legnevezetesebb színhelye, Szerbia fővárosa. Ott terül el, ahol a Száva a Dunába torkollik...” Később is mindig oda vezetett első utam a torkolláshoz, ugyanis ott áll a Modern Művészetek Múzeuma, életem egy lényeges részét töltöttem ebben a különálló, kristályforma épületben, húsz-harminc évig, amíg képzőművészeti kritikát írtam, két-három hetenként leutaztam, s vagy egy festőt, vagy egy képet, egy motívum útját, egy számomra fontos detaillet tanulmányoztam, hiszen ez a festészet szinte ’48-tól a maga újfigurális, informel és absztrakt, geometrikus útját járta szinkronban a világban történő eseményekkel, miközben, pihenésként az üvegfalakon keresztül messze révedtem... „A VI-XI. században az avarok birtokában volt...” Ez foglalkoztatott, mármint az avar Belgrád... „Majd a bolgárok foglalták el. 1007-ben Niketász, Belgrád görög parancsnoka, átengedte a besenyőket hazánkba...” A bolgár és görög Belgrád is foglalkoztatott gyerekkoromban... „Ekkor Salamon király hosszas ostrom után elfoglalta a várat. III. Béla visszafoglalta Belgrádot s IV. Béla a macsói bánsághoz csatolta. A XIV. században a szerbek kezébe került, de 1433 óta ismét magyar határvár lett.” Magyar határvár, hát persze, én is mindig így gondoltam... „A törökök előrenyomulása alatt Belgrád több ostromot állott ki a 1456-ban Hunyadi János és Kapisztrán János mentették fel Mohamed szultán hatalmas seregének ostroma alól. Ez a diadal Hunyadi János hadvezérségének legszebb eseménye volt. Belgrád, mint Nándorfehérvár, egészen 1521-ig védte sértetlenül a magyar határt.” Mondanom sem kell, Nándorfehérvár e majd száz éve, amíg sértetlenül védte a magyar határt, szintén felettébb foglalkoztatott, hiszen mi is határváros 347