Topol, Jáchym: Nővérem (Pozsony, 1998)
Az 1962-ben született Jáchym Topni monumentális regénye az 1989 utáni Csehszlovákiáról (Csehországról), illetve az egész mai létállapotról ad rendkívül apokaliptikus és lehangoló képet. Kaotikus, félelmetes világ tárul elénk, amely Topol szerint elvesztette belső koherenciáját, darabjaira hullott, szabályai legfeljebb pszeudoszabályok. Ebben a reménytelen világban létezik és ezt a világot építirombolja a regény főszereplője és elbeszélője, Potok is, aki azonban az egyetlen, még érintetlennek látszó értéket, a szerelmet keresve menekül is belőle. A regény tulajdonképpen a szerelmet és védelmet megtestesítő „nővér" keresése, megtalálása, majd elvesztése, illetve újbóli és (talán) végső megtalálása köré szerveződik, és afféle utazásnak is tekinthető. Potok végigvezeti az olvasót a városi dzsungellé lett Prágán, mitikus, földrajzilag nem meghatározható tájakra kalauzol el, és minden helyszínt, minden karaktert döbbenetes erővel jelenít meg.