Tőzsér Árpád: A könyv színe előtt. Válogatott irodalomtörténeti tanulmányok, kritikák, esszék, jegyzetek, interjúk (Pozsony, 2015)
I. Jelentések múlt és jelen időben. Irodalomtörténeti tanulmányok és esszék
nem riadó” férfi természetesen nem így udvarol. így az a férfi udvarol, aki számára a „nőszerzés” természetes módja valamiképpen lehetetlen (vagy annak tűnik). Persze, tudunk szép és természetes szerelmi sikereiről is, jegyzőkönyv szól arról, hogy újvári kapitányának felesége, Zamaria Ferdinándné azért kéreti magához a költőt, „Mert ő is beteg legyen, hogy nem láthatnája”,14 s hiteles adatok szólnak Szárkándi Annával való szerelmi idilljéről is, egyéb összefüggések kapcsán mégis meg merem kockáztatni a feltevést, hogy Balassi - akárcsak egyéb dolgaiban - szerelmeiben is inkább sikertelen, mint sikeres ember. Csak az ilyenfajta sikertelenségei összefüggéseiben érthetnénk meg teljesen azt a viszonyulást, amellyel verseiben a Nőhöz közeledik, azt a mitikus, elérhetetlen magasságot, amelybe a Nőt emeli. S ilyen vonatkozásban azt kell mondanom, hogy csak „jól jött” neki a platonizmus szerelemfilozófiája, de azt a neoplatonistáktól kicsit eltérő módon, sajátos szerelemélménnyel töltötte föl. Mégpedig olyan szerelemélménnyel, amely legalább annyira, ha nem fokozottabban szeretetélmény is. Pontosabban: szeretetéhség. Annak az érdekes Balassi-megfogalmazásnak az értelmében, amely szerint „Az szerelem azért semmi nem egyéb, hanem egy igen nagy kívánság”.15 Balassi a sikertelen s talán neurotikus ember (erről alább még lesz szó) szinte a fizikai éhség kínjaként éli meg a szerelem kívánságát, s azt hiszem, nem tévedünk nagyot, ha úgy gondoljuk, hogy számára ebben a szerelemkívánásban benne van a siker s a nőből-kedvesből-feleségből-anyából áradó biztonság, szeretet kívánása is. (Ne feledjük: a 16. századi magyar nyelvben a „szerelem” még „szeretetet” is jelent, a szinonim kifejezések jelentése csak később „disszimilálódik” a mai „szerelem-szeretet” fogalompárrá.) S ha ezek a sejtéseink a későbbi kutatások során helyeseknek bizonyulnának, akkor egyszeriben érthetővé válna Balassi szerelmi lírájának az a bizonyos szemérmessége is, amelynek a problémájával eszmefuttatásunkat indítottuk. Az ilyen tartalmú „szerelemhez” ugyanis nemcsak hogy nem illik, hanem egyszerűen nem tartozik hozzá az érzékiség, az erotika. Balassi Bálintot vallásossága, Istennel vitatkozó protestantizmusa alapján sokan és sokszor hasonlították már Adyhoz, szerelem-szeretetéhsége és nőmítosza alapján én József Attilához hasonlítanám. S a párhuzamvonást a két költő között még tovább is lehetne folytatni, néhány közös vonásukat érintőlegesen már fentebb is említettem, de egyről még bővebben is kénytelen vagyok beszélni, mégpedig Balassi feltételezett neurotikusságáról. Költőnk betegségeiről irodalomtörténeti kézikönyvek nemigen szoktak értekezni, pedig Eckhardt Sándor egész sor adatot felkutatott és felmutatott már a költő egészségi állapotát illetően, s a már többször idézett Balassi 141