Tőzsér Árpád: A könyv színe előtt. Válogatott irodalomtörténeti tanulmányok, kritikák, esszék, jegyzetek, interjúk (Pozsony, 2015)
III. Északi utazók. Költészet tőlünk északra
Dobossy László a két költő verseszményét összehasonlítva azt az észrevételét rögzíti, hogy József Attilának nem egy verse van, „amelynek a kompozíciós váza, a gondolati emelkedése és az érzelmi sugárzása is pontosan emlékeztet a második kötetét író Wolker egyik-másik nagy darabjára. Ilyen például maga a Külvárosi éj is...” S fejtegetésének további részében Dobossy a Külvárosi éj megfelelő részeit éppen a „fűtő-ballada” fentebb elemzett bevezető szakaszával veti össze. S miután a kettő között azonos „motívumépítést” figyel meg, Szántó Judit visszaemlékezéseire hivatkozva még hozzáteszi: „József Attila ekkor - legtermékenyebb korszakában - valósággal együtt élt a cseh költőtárs verseivel, amelyek csontjaiba vésődtek és amelyekben saját költészetének az érlelőit találta meg”. (I. m. 835-836.) Dobossy László tehát úgy véli, hogy Wolker versei közvetlenül hatottak József Attilára, s ennek a hatásnak a bizonyítékát elsősorban a Külvárosi éj leíró részeiben látja. S valóban, a magyar Ballada... kezdő szakaszának „motívumépítése” vitathatatlan egyezéseket mutat a Külvárosi éj harmadik és negyedik szakaszába foglalt leírás szerkezetével. De ezt Wolker-hatásnak két okból sem tudhatjuk be. Először is azért nem, mert „József Attila cseh költőkből való fordításait... 1932 decembere és... 1933 közepe kötöttre tehetjük” (József Attila összes művei IV, Akadémia Kiadó, Budapest, 1967.207.), a Külvárosi éj pedig 1932 októberében már kötetben is megjelent, megírásának idejét tehát jóval korábbra kell tennünk. Másodszor pedig azért nem, mert - amint azt láttuk - a jelzett szakasz szövege József Attila fordításában jelentősen különbözik a wolkeri szövegtől. A Külvárosi éj és a Wolkerballada József Attila-féle fordításának hasonlóságait inkább az magyarázza, hogy költőnk egyszerűen a Külvárosi éj nyelvére fordította a cseh verset. A „fütő-ballada” esetében tehát nem Wolker hatott József Attilára, hanem József Attila alakította magához Wolkert. Ezért nem kerültek át fordításába a cseh szöveg nyilvánvaló népi-nemzeti kötődései, metrumai. S nem csak a bevezető négy soré nem. Az a mód, ahogyan a cseh költő a 3+3+3+3 tagolású sorokon belül az egyes ütemeket oldja és szigorítja (tagjaik számát szaporítja, csökkenti és újra rendezi), illetve a kötött ütemrendszerű sorokat a kötetlen (szabad) sorokkal váltogatja, sajátos hullámzást s így egyfajta zenei strukturáltságot biztosít a műnek. S amennyiben ez a strukturáltság a hagyományos (népinemzeti) és modern (kötetlen) sörfajták ellenpontjain nyugszik, ebben is Wolker népi-nemzeti allúzióit kell látnunk. Az eredeti szövegnek ezt a sajátos zenei hullámzását József Attila is érezhette, mert fordításában körülbelül úgy váltakoznak a szigorúan kötött és oldottabb jambusi sorok a szabad sorokkal, ahogyan az eredeti szövegben a népi négyütemű sorok a kötetlenekkel. Csakhogy amennyiben József Attila fordításában még a kötetlen 361