Tőzsér Árpád: A nem létező tárgy tanulmányozása. Az irodalomról, vegyes műfajban (Pozsony, 1999)
Ballada a fűtő szemeiről
az alapmondanivalója: azt a folyamatot érzékíti meg, amelynek során a gyermek férfivá érik, és a „mindent szeretni” állapotából eljut a lázadás, a harc szükségességének, sőt törvényszerűségének a felismeréséig. József Attila fordításában ez a lázadás, ez a harc a „ kikirics ”-nek köszönhetően jelzésszerűen már az első sorban előlegeződik, s a „történő” Wolker-vers így egyfajta állapotleírás felé tolódik. Figyelmen kívül hagyja József Attila a verstörténés gradációját a mű további részeinek a fordításában is. Az ötödik sorból elmarad a „ma” s a hetedik sorból az ismétléssel is nyomósított „még” időhatározószó. Wolker azt mondja: „Ma még én is gyermek vagyok”, „még ma s még holnap talán virágzó imádsággal váltom meg a kőházak fájdalmát”. A „ma” s a két „még" felhívás, mintegy bejelentése annak, hogy holnapután már valami más következik, nyomatékos figyelmeztetés az idő múlására. József Attila szövegében távolról sem ilyen hangsúlyos az idő motívuma, a nyolcadik sorral bezáróan a kép csaknem áll, s ehhez a csaknem álló képhez a „holnapután” már nem tud az eredeti szöveg dinamikájával kapcsolódni. Erejét veszti az „ima keményedik” kijelentés is, az idő folyamatából kikapcsolva nem hat törvényszerűnek. Wolker ugyanis azzal, hogy a természet és a gyermek érésének a folyamatát egybejátszatja, a „szurony", a harc idejét törvényszerű, kikerülhetetlen jövőként objektiválja. Itt kell megjegyeznem, hogy alaptalannak tartom Dobossy Lászlónak azt a véleményét, amely szerint »a Wolker-költemény... erre a két sorra épül: „Ma is, tán holnap ismét - megváltja kőházaik kínjait virító imádságom "«. (Jirí Wolker és József Attila, Irodalmi Szemle, 1964/9.836.) Hisz az eredeti szövegben a megismételt „még” s a „talán” határozószók pontosan annak az állapotnak az átmeneti, illetve jövőben kétséges voltára utalnak, amelyről e két sorban szó van. Ez a két sor csak irányul valami felé, de önmagában semmiképpen sem súlypontja a versnek. 46