Tőzsér Árpád: A nem létező tárgy tanulmányozása. Az irodalomról, vegyes műfajban (Pozsony, 1999)
Ballada a fűtő szemeiről
3 Míg a V parku pfed polednem a kevésbé ismert Wolkerversek közé tartozik (például az 1946-ban Stanislav Kostka- Neuman által készített s ma már klasszikusnak számító Wolker-válogatás nem is közli), addig a Balada о oőích topiőovych című Wolker-költeménynek csak a magyar nyelvű kritikai visszhangja megtöltene egy vastagabb füzetet. Sajnos azonban - ismerjük be - a fokozott magyar érdeklődést nem annyira a mű esztétikai értékei, szépségei váltották ki, hanem a záró rész két sorának József Attila-i értelmezése. Amint az közismert, Wolker ezzel a szentenciával végzi versét: ,,Delník je smrtelny, /práce je zivá” (A munkás halandó, / a munka élő). József Attila e két sort így értelmezi át: „A munkás halhatatlan/a munka él. ” E jelentésmódosítás jogosságáról vagy jogtalanságáról máig legalább tízen mondták el alapos tanulmányokban a véleményüket, köztük olyan jelentős irodalomtudósok, mint Dobossy László, Bojtár Endre, Kovács Endre, Gáldi László, cseh részről Richard Prazák és legújabban Stépán Vlasin. A véleménynyilvánítást mi sem kerülhetjük meg (nem is akarjuk), de még előtte (s a teljes vers József Attila-i értelmezése előtt) lássuk - legalább nagy vonalakban - a vers esztétikai értékeit, amelyeknek köszönhetően a mű ama bizonyos két sor problematikus fordítása nélkül is rászolgál érdeklődésünkre. Wolker 1921-ben írja a második kötetének tartópilléreit képező epikus kompozíciókat, a Balada о nenarozeném dítéti (Ballada a meg nem született gyermekről), a Balada о ocích topiőovych (Ballada a fűtő szemeiről), a Balada о snu (Ballada az álomról) című szociális tárgyú balladákat. S a „tartópillért” itt csaknem szó szerint kell érteni: az első ballada a kötet elején, a második a közepén, a harmadik a végén foglal helyet. S mivel egyik a szerelemről, a másik a harcról, a harmadik pedig a munkáról szól, a költő szándéka 50