Tőzsér Árpád: A nem létező tárgy tanulmányozása. Az irodalomról, vegyes műfajban (Pozsony, 1999)
Ballada a fűtő szemeiről
tartotta az eredeti versek spáciumait és a szabad kötetlen lejtést". S Kovács a Ballada... fordításáról értekezve sem felejti el aláhúzni a „verstechnikai hűséget”. (It. 1949. 1. 145-46.) Minket pedig mindjárt a vers első négy sorának a fordításában meglep az eredeti szöveg és a magyarítás „ ritmikai felépítésének ” különbözősége. József Attila szövege: A gyárak állnak, az utca halott, a holdudvarban alvó csillagok. A városra feküdt az éjszaka, nem éber, csak egy épület maga. Fentebb már elmondtuk, hogy Wolker első négy sora szabályos felező hatosokban íródott. József Attila Wolker népi hangolású ütemeit jambusi sorokra dolgozta át, s így az eredeti expozíció népi-nemzeti kötődései a fordításban nem érződnek. S a verstan után egy kis műfordításgenetika: mi motiválja vajon ezt a nyilvánvaló és (József Attila tudatossága mellett) véletlennek semmiképpen sem tekinthető eltérést az eredeti szöveg ritmikájától? Dobossy László a két költő verseszményét összehasonlítva azt az észrevételét rögzíti, hogy József Attilának nem egy verse van, „ amelynek a kompozíciós váza, a gondolati emelkedése és az érzelmi sugárzása is pontosan emlékeztet a második kötetét író Wolker egyik-másik nagy darabjára. Ilyen például maga a Külvárosi éj is... ” S fejtegetésének további részében Dobossy a Külvárosi éj megfelelő részeit éppen a „fűtő-ballada” fentebb elemzett bevezető szakaszával veti össze. S miután a kettő között azonos „motívum-építést” figyel meg, Szántó Judit visszaemlékezéseire hivatkozva még hozzáteszi: „József Attila ekkor - legtermékenyebb korszakában - valósággal együtt élt a 56