Tőzsér Árpád: A nem létező tárgy tanulmányozása. Az irodalomról, vegyes műfajban (Pozsony, 1999)
Ballada a fűtő szemeiről
tenni Wolker versét, de - mivel megbontotta az eredeti kompozíció összefüggéseit - könnyebbé tette azt. S mi több, a mozgalmi nyelv ismert fordulatával úgy módosította Wolker stílusát, hogy az a plusz, amit a vers jelentéséhez hozzátett, a cseh szöveg mélyebb rétegeiben - képeiben, alakzataiban - más fekvésben úgy is ott volt. Összefoglalva:- A különböző műfordításelméletek megegyeznek abban, hogy a műfordító a műfordításával nem csak informál (egy idegen mű és stílus létezéséről), hanem polemizál is: az idegen mű képviselte esztétikai modellt szembeállítja a hazai esztétikai normákkal s megütközteti saját esztétikai ízlésével is, hogy a szembesítésből és ütköztetésből egy új, harmadik minőség: műfordítás szülessen. József Attila Ballada... -fordítása mintha a kelleténél polemikusabbra sikerült volna. A költő-Wolker által túlságosan csak „saját hangját”, s az általa akkor (1932-33-ban) képviselt magyar proletár költészet hangját erősítette föl, s a forrásszövegnek ez a radikalizálása, „balra tolása” az eredeti mű néhány lényeges jelentéssíkjának, esztétikai információjának az átmentését lehetetlenítette.- Fordításának (nyelvi s tematikai) jelentéseltolódásai (főleg a prozódiai módosítások s a záró kép fogalmi jelentésre csupaszítása) nem a mű stiláris egységének irányában hatnak, s így funkciótlanok, sőt zavarók. 4 Ezek után pedig bárki joggal kérdezheti tőlem: mi a célom a műfordító József Attilának ezzel a „deheroizálásával”? S nem rajzolom-e el a problémát azzal, hogy a hat helyett csak két Wolker-vers fordítását teszem meg vizsgálódásom tárgyává, s vonok le belőlük messzemenő következtetéseket? 62