Tőzsér Árpád: Az érzékek csőcseléke. Naplók (1998-2000) naplója (Pozsony, 2011)
1998
Október 16. Háromnapos gyötrelem, testi-lelki szenvedés és senyvedés után úgy megyek ki a balkonra, ahogy a feltámasztott Lázár mehetett ki a sírboltjából: hát még van világ és van világosság?! Csakhogy én nem támadtam föl, én az őszi fényben kojtoló balkonon is tovább haldoklóm, betegen, megroskadva. - A szombati napot átböfögtem, átkáromkodtam, fájt, nagyon fájt a gyomrom, a beleim görcsben, a vasárnapi ebéd után pedig pokoli hasmenés szégyenített meg, s szégyenít azóta is szinte félóránként. Falfehéren tántorgok az üres lakásban. - Valamelyik nap Szántó Judit Napló és visszaemlékezés c. könyvét olvastam. Mikor József Attila másodszor is kinyitotta a gázt, Judit állítólag megpofozta, utána Attila lefeküdt, és nem akart többet felkelni. Harmadik nap Judit azzal költötte: Attila, kelj fel, és járj! Mellettem most még az sincs, aki azt mondaná, kelj föl, és járj (E. kint van István fiammal Felbáron, a kórházban, az anyjánál), csak én mondom magamnak: Ernestus, feküdj le, és dögölj meg! Október 20. És dögöljön meg minden orvos, ha nem tudnak meggyógyítani, sőt tulajdonképpen még csak a bajom nevét sem ismerik. Tegnap este felhívtam MUDr. Cernákovát, holnap, szerdán befekszem megint az osztályára. Nem várok ugyan a kezelésétől semmit (az ön betegsége az anyag megismerhetetlenségének a bizonyítéka, mondta kedélyesen a doktornő a múltkor), de ezt az itthoni gyötrelmet már nem bírom tovább. Október 21. Nagykórház. Megint a régi nóta: mi a nyavalyának vagyok én itt? Míg kint voltam, be akartam jönni, de még meg sem melegedett alattam az ágy, s már kifelé vágyok. Nézem, az ablakon át, a közlekedő, futó, eleven várost, s olyan nosztalgiát érzek a külső élet iránt, mintha már hónapok óta feküdnék itt. Micsoda játéka ez az elemeknek, a szerveimnek, hogy egyik percről a másikra megszűnik, megszűnhet a gyötrelmem! - Most is pontosan abban a szobában, sőt azon az ágyon fekszem, ahol egy éve feküdtem, s majdnem a társaság is azonos, itt van például a véreset székelő Pákán, mi több: pán Divis is itt van, akivel tavaly ilyenkor megalapítottuk a Hasek-pártot. Hogy van az, hogy egyik nap így működik az epém, a hasnyálmirigyem, az isten tudja micsodám, 66