Tőzsér Árpád: Csatavirág. (Lét-dalok) (Pozsony, 2009)
Tőzsér Árpád verseskötete többéves alkotói időszak terméke. Nagyrészt sűrű szövegű gondolati költemények alkotják, melyeket a múló idő, a létezés és felejtés örök kérdései és a kérdéseket átszövő egyéni tapasztalatok folytonosan feszültségekkel telítenek. Mindeközben a versek zömében a hamarosan 75. jubileumát ünneplő szerző keserédes optimizmusa, egyfajta (ön)ironikus derűje a meghatározó. „A festő leveszi a lázadó színt a képről, / aztán egy másik jelentéskörben, / újra vászonra rakja” - olvasható a kötet egyik darabjában, s ezzel a költő mintha saját (mai) alkotásmódjáról is számot adna. Lírája persze távolról sem szabálytalan ecsetvonások halmaza: az ókori történelem és az antik mítoszok allúziói, valamint a nagy irodalmi elődök müveire történő utalások a Tőzsértől megszokott poétikai eleganciával képeznek itt verskompozíciókat - s nyújtanak igazi irodalmi élvezetet.