Tőzsér Árpád: Einstein a teremtést olvassa (Pozsony, 2015)
2005
sikoltozó Senki Pált, „üvöltést Vrba úr helyén”. Miben egyezzek ki önmagámmal? Néha fellobban bennem az önérzet, s azt mondom: vagyok, aki vagyok. Akinek így kellek, keressen meg, Pozsonyban, a Dudvázska 29-ben, Mitteleurópában, Európában, a Föld 48° 07‘ 30“ szélességi és 17° 12‘ 40“ hosszúsági fokán megtalál. De az önérzetemnek ne nagyon higgyen. A tetteimnek higgyen! Október 20. Győrből három könyvet hoztam: Ablonczy Balázs: Teleki Pál, Spiró György: Fogság és Závada Pál: A fényképész utókora. Az első történeti munka (a politikus és tudós T. P. életrajza), a másik kettő természetesen regény, de tulajdonképpen mindháromnak a történelem az anyaga (Spiróénak a régmúlt, Závadáénak és Ablonczyénak a közelmúlt). Kóstolgatom egyszerre mind a hármat, egyelőre, természetesen, csak a felületi rétegeiket. A történelem az élet tanítómestere, mondták a régiek. A posztmodern kalandja után talán a történelem kalauzolja majd vissza az irodalmat a komolyabb, felelősségteljesebb utakra. Volt persze az elmúlt húsz-harminc évnek is egy történelem-ihletésű iskolája, de Darvasi László, Láng Zsolt, Háy János mintha az Ezeregy éjszakából és Apuleiusból tanulta volna a történelmet: A könnymutatványosok legendájában, a Bestiárium Transylvaniaeben, a Dzsigerdilenben a történelem mágia és csoda. Abban a három-négy bekezdésben viszont, amelyet a Spiró- és Závada-könyvekből sebtében kiolvastam, tárgyilagos hűvösséget, a „realizmus” fuvalmait éreztem. Az Apuleiusok után (fütyülve a történelem kronológiájára) a zord Tacitusok jönnek talán?! Ablonczy Balázs kimondottan Tacitus-tanítvány. Komoly, sőt komor, megvesztegethetetlennek tűnik. Úgy látom, Teleki Pálról könyörtelenül elmondja a kontrát is, nemcsak a pro-t. - Győrből Koncsol Laci fuvarozott haza bennünket (Grendelt meg engem). Valahol Ásványrárón (vagy Héderváron?, egy biztos: Szürke Gémnek hivták a fogadót) pazar gombás csirkemellet vacsoráztunk. Közben megkérdeztem Koncsolt, tudván, hogy Ablonczy László szögről-végről rokona: Ablonczy Balázs talán a fia Lászlónak? Igen, jött a válasz. - Mintha Tacitusnak Symmachus lett volna az apja! 101