Tőzsér Árpád: Erről az Euphorboszról beszélik. Összegyűjtött versek 1963-2012 (Pozsony, 2015)
II. (Kritikák és "dekódok" a versek értelmezéséhez)
NÉMETH ZOLTÁN A népi lírától a posztmodern költészetig Tőzsér Árpád poétikái 1. Bevezetés Tőzsér Árpád kivételes alkotója a magyar költészetnek, életművében a 20. század második felének legtöbb lényeges irányzata, stílusformája, nyelvkezelési problémája kimutatható. A kortársaira és a kortárs poétikákra szüntelenül figyelő magatartást Tőzsér egyrészt a „szlovákiai magyar” irodalom 2. világháború utáni provincializmusa, sematizmusa ellenében alakította ki, másrészt saját költői programja szerves részeként kezelte. Ebbe a költői programba éppúgy beletartozik a szüntelen változás igénye, mint egyfajta kanonikus pozíció elfoglalásának lehetősége. Tőzsér nagyszerűen érez rá azokra a progresszív költői poétikákra, amelyekre építve, azokat átalakítva hozza létre saját, „egyéni” hangjait, megszólalásformáit. Erre a magatartásra maga a költő is reflektált Jalousionisták című versében: „Ha én azokra a bizonyos »hatvanas évekre« gondolok, / nagy, kopaszodó, szögletes homlokot látok, / a féltékenység zöld szeme vizslatja alóla / Prága, Varsó és Párizs költői iskoláit.” Ez a szüntelen figyelés - amely Tőzsér esetében hangsúlyosan kánonkövető magatartással párosult - tette lehetővé annak az esztétikai tapasztalatnak a megjelenítését, hogy az érték nem változatlan, időtlen, előre megtervezhető minőség. II. A Tőzsér-poétika nyelvhasználatának változásai 1. Népi líraeszmény A pályakezdő Tőzsér Árpád versein az ún. fényes szelek nemzedékének, Illyés Gyula népi stílusának és József Attila verseinek hatása érezhető leginkább. Költőnk úgy tud originális lírát létrehozni ezekből a hatásokból, hogy közben egyrészt a szülőföld egyediségével, másrészt az ott élő emberek sajátos mentalitásával, harmadrészt a tőzséri ontológiával szembesülhet az olvasó. Ez azt jelenti, hogy a népi líra kellékeit eloldja tárgyuktól, s a szemlélődés, a reflexió és a meghökkentő metaforikus jelentésalkotás által filozófiai távlatokba emeli őket. A Hazai napló című vers Tőzsér szűkebb pátriájának, a történelmi Gömör vármegyében található Medvesaljának a falvairól és lakóiról fest plasztikus 429