Vágvölgyi ?. András: Eörsi István (Pozsony, 2003)

1993 szeptembere volt, Anco­­nából autóztunk töl Bécsbe, Pista vezetett, ha nem dumált, el akart aludni, ilyenkor a kéz­tejét harapdálta, vagy tar ko­bakját homorított tenyérrel ütögette. Sietett, Bécsben egy Ginsberg-Jandl csúcstalálko­zót hozott össze, nem akarta lekésni. Én bámultam, hogy egy számára ilyen fontos ese­ményt szarajevói túránk után­ra tett rögtön, nem volt az márványba vésve, hogy ki tu­dunk onnan jönni időben, fel­szállhatunk a brit teherszállító gépre, és landolunk Ancona mellett, Falconara katonai repterén. Eörsi „biológiai opti­mista”, bízott benne. Bejött. Szarajevóban a szállodai ab­lakból láttam, célzott lövéssel rálőttek egy ízben a hegyek­ben tenyésző orvlövészek. Feljött a szobába: „á, ez sem­mi, 56-ban, a Gáli Jóskával a Damjanich utcában, na az lövöldözés volt, ez itt, á, sem­mi”. Egy reggel bejött hoz­zám, kávéval a kezében: „Ez a ti generációtok baja, min­dig alusztok. Kilenc óra, kint már lőnek, és ti még mindig. Én bezzeg hétkor fenn voltam (tekintete ekkor eltévedt), és

Next