Vajda Mihály: A személyes emlékezet filozófiája - Vajda Mihály válogatott művei (Pozsony, 2016)
Naplók
Megírtam a „Jövő”-esszét. Szerintem botrányos. A lényege: az emberiség jövője nem ránk tartozik, „...ha százszor nincsen, akkor is Istenre bízom a világot.” Ilyet mondhat a már teljesen becsavarodott költő, de egy normális ember? Ja, hogy honnan tudom, hogy normális vagyok? Mindenki annak hiszi magát! Különben J. A. sorait másképp is lehet érteni. Lehet úgy érteni, hogy végül is van benne valami megrendíthetetlen bizalom, hogy még a nem-létező Isten is rendbe teszi a dolgokat. Amire azonban sem ez a vers, sem a többi a legutolsók közül nem utal. Ami persze nem fért bele a „Jövő”-cikkbe: megeshet, hogy baj van Nietzsche antropológiájával. Ugyanúgy két részre osztja az emberiséget, mint a szokványos politikai antropológiák. Vannak jók, és vannak rosszak. Ennek az antropológiának az áldozata a marxizmus, sőt maga Marx is: jóllehet tudta, hogy tőkésnek lenni, proletárnak lenni: karaktermaszkok, mégis valamiképpen gyanúsította a burzsoát mint személyiséget is. Hogy rossz, hogy embertelen volna. Pedig csak egy szerepet tölt be. Ő sem rosszabb, mint a többi. Csak neki jobb. A megtermelt profit mennyisége meg csak egyet mutat: jól végzi a dolgát. Oly messzire persze Marx már nem ment, mint a „marxisták”: hogy a burzsoát, nem pedig a funkciót kell megsemmisíteni. Most azt itt nem fejtem ki, hogy miként függ ez össze a jövő problematikájával. Megeshet, sehogy. S az is megeshet, hogy Nietzsche antropológiájával sincsen semmi baj. Jan. 21. Álom: valaki, nő, közeli, rákos. Megoperálták. De nem sok a remény. S erről már nem tudunk kommunikálni. Utoljára akkor láttam, amikor szaladt le az aluljáró lépcsőjén. Azt hiszi, meggyógyult. A Heidegger nem megy most, belefáradtam. Egyáltalában: fáradt vagyok, s nincsen mód pihenni. Nekem csak az pihenés, ha beülök az autóba, és utazom. Megnézek ezt-azt. De, megeshet, már az sem érdekel. Visszajött volna a depresszióm? Egy kicsit átalakult formában? Lehetséges. De sebaj, agresszívvá nem váltam. 566