Vajda Mihály: A személyes emlékezet filozófiája - Vajda Mihály válogatott művei (Pozsony, 2016)
A személyes emlékezet filozófiája
De egy pillanatra sem hiteti el a vers, hogy lehetnének más reggelek is. A reggelek már csak ilyenek. A kis kurva ott ült Lilaharisnyás lába mellett háncsszatyor Kiürült szeme Rokon a reggel még üres szemével Ha megszólítanám Folyó rohan Lábánál héjjal és szeméttel Rakodva Nem olyan mint egy királynő? „Te állat” - mondaná vagy semmit. Azért idéztem ezt a szakaszt, mert József Attila A Dunánálját juttatta az eszembe, aztán rájöttem, hogy később, sokkal később Petri is megírta J. A. versének egy parafrázisát vagy mijét, választ J. A. versére, és az Petri világát állítja szembe Attiláéval, s mintha valaminek a megromlását jelezné. Persze, arról van szó, de ez a vers is pillanatfelvétel, röviden mindjárt idézem egy részletét; de ezzel bele is érkeztem mondanivalóm kellős közepébe. Azt kérdeztétek ugyanis, kedves Bálint, kedves Andris, hogy mit mondana ma, mármint Petri. Hát például azt, amit ebben A Dunánálban, de majd más verseket is fogok idézni. Kedves Attila, Duna nincs már Hol vagyunk már attól, Hogy dinnyehéj: a szar úszik, durva ipari szenny. A Te Dunád már nincs. De válaszol Petri J. A. versének jövőképére is. „...rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Nos: A múlt századi szép álmok: Duna-konföderáció! Értelmesek voltak. Éppen ezért elvetendőek. Térségünkben 1213