Vajda Mihály: Utam Marxtól - Vajda Mihály válogatott művei (Pozsony, 2015)
Változó evidenciák
II. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. József Attila Ha a Taktika és etika nem hozott megoldást - márpedig nem hozott akkor Lukács hitének „átbillenését” - teoretikus oldalról - megelőző elképzeléseinek belső bizonytalanságával kell magyaráznunk.105 A Taktika és etika nem teoretikus, hanem credo-szerű válasz Lukács kétségeire saját régebbi koncepcióját illetően, amelyből - ekkor ez a meggyőződés alakult ki benne - a kiélezett történelmi szituációkban a régi világ erőihez való alkalmazkodás következik. Arról, hogy ez nem a szociáldemokrácia felfogását illető rágalom, felesleges sokat beszélni. De Lukács soha nem volt szociáldemokrata, még a Bolsevizmus megírásának rendkívüli, és életének-életművének szempontjából inkoherens pillanata sem egy valóságos szociáldemokrácia, hanem a szociáldemokrácia ideáltípusának választása volt. Mégis - vagy talán éppen ezért - tisztáznunk kell, hogy az etikai idealizmus koncepciója, amelyen Lukács 105 Az, hogy A szellemi vezetés..., illetve a Jogrend és erőszak koncepciója megoldás, megoldás abban az értelemben, hogy a benne tételezett történelmi szükségszerűséget már semmi sem keresztezi (maga az erkölcsi dilemma sincs felvetve többé!), kétségtelen. Lukács 1919 utáni koncepciójában ez az „etikamentes” vonal él tovább. Csakhogy - legalábbis 1930-ig - semmiképpen sem abban a formában, ahogyan az említett két írásban. A Történelem és osztálytudat egész korszakának (1920-1930) teóriáját az objektivitás és a szubjektum között feszülő dualitás feloldatlansága jellemzi, illetve e dualitás feloldásának kísérlete a proletariátusban megvalósuló objektum-szubjektum azonosság mítoszában. A szubjektumnak az az egyértelmű eliminálása, amely az említett két cikkben kétségtelenül jelen van, csak az 1930 utáni időszak történetfilozófiájában jelentkezik újra, amikor már nem beszélhetünk Lukács önálló filozófiai koncepciójáról. Még két másik érvet is felhozhatunk a cikkek koncepcióját a „megértés” teoretikus alapjaként felfogó szemlélet ellen: az egyik Lukács személyes nyilatkozata: a fordulatot a Taktika és etika jelentette, annak megírását követően lépett be a kommunista pártba. E késői nyilatkozatának hitelét akkori figurájával rokonszenvező, vagy vele szemben ellenszenvet tanúsító kortársainak Lukács-képe egyaránt alátámasztja (Sinkó Ervin, Lengyel József). De a másik érv ennél sokkal fontosabb: a Tanácsköztársaság alatt íródott egyetlen munkájának sincs köze az említett két cikk elképzeléseihez. 226