Vajda Mihály: Utam Marxtól - Vajda Mihály válogatott művei (Pozsony, 2015)
Változó evidenciák
III. Családunkban a jó a jövevény. Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, ezt érti rég, de ostobán, ki gazdag, s ma már sejteni kezdi sok szegény. József Attila Istené még lehet. De miként lehet az emberé? Miként lehet a jót egyetemessé tenni a világban, ahol csak jövevény? Az emberek érdekeiknek megfelelően cselekszenek, másokat - és persze önmagukat is - érdekeik eszközévé téve. Az ember cselekvését természete - második természete? - determinálja. Van-e helye egyáltalában erkölcsnek ebben a világban? Van vagy nincs - az erkölcsi világrendet meg kell valósítani. Ez Fichte válasza. De aki Kanttal szemben - akinek világában az érdek igazgat, és ezért az erkölcs nem világi (elvileg nem az!) - az erkölcsöt le akarja hozni a földre, a megismerhető jelenségek világába, annak választ kell adnia a kérdésre: miként vezethet el az érdek igazgatta cselekvés az erkölcsi világhoz? A kérdést Lukács eddig vizsgált írásaiban így tette fel. Feleletet nem talált, illetve az egyetlen felelet (A szellemi vezetés..., s a Jogrend és erőszak felelete) is már túlvezet a kérdésfeltevésen. Csakhogy ez a felelet nem pusztán rosszul feltettnek nyilvánítja a kérdést, de kétségbe vonja a kérdésben rejlő értéktételezés jogosultságát is. Egy momentumot azonban még nem vizsgáltunk. A hozzászólásban - mint már említettük - felmerül az erkölcsi action directe lehetősége is, azaz az erkölcsi világrend megvalósítása a politika kikerülésével. Az action directe viszont nem válasz a kérdésre, hanem a válasz megkerülése. Ha az etikai action directe szocialista variánsát kutatjuk, akkor Söreire, az anarchoszindikalizmusra bukkanunk, amelyik a grévegeneral mitikus pillanatáig mindenfajta akciótól tartózkodik, politikába nem keveredik, az után pedig az egyetemes testvériség birodalmát látja elérkezettnek. Arra, hogy a gréve general nem szűkös érdekmotívumok diktálta, egyetemes és egyidejű szembehelyezkedése az érdekvilággal miképpen jöhet létre, Söreinél egyszerű a válasz: az egyre egyetemesebbé váló proletársors 236