Varga Imre: Mielőtt kimondaná. Versek 1968-2010 (Budapest, 2011)
Boszorkányszombat 1975-1980
Tengeri kígyóként siklik fényes fekete öv A kitárt ruhásszekrényből omolnak garbók sálak trikók gatyák pántlikák szalagok tekeregnek inognak mereven vállfák arcom előtt ablakomat döngeti s a házfalat a víz görgeti testem a vízár lábamra kötözve nagy sötét kölönc írógépem korallok virágállatok fedelén Levegőt! Levegőt! Levegőt! Megfulladok Árnyékrianás Riannak a föld árnyékai, bömbölve lobognak. Az éghajlaton megzavart pók módjára kúszik fölfelé a nap. Riannak a föld árnyékai, elsodorva azt, ami útjukba kerül. Tövükben törnek el a tornyok, s vágódnak ájultan arcra a fák. Riannak a föld árnyékai: tolva maguk előtt feketén a havat, drótkerítések gubancait, mozdonyokat meg széttört márványszobrokat. Futnak sebesen, mint sáskaraj elől az élet; autóinkban remegő kézzel szorítják a kormányt, s nyomják a gázpedált eszelősen. Gép és ember a vész elől menekülőben. A rádióból tánczene bömböl, majd az utolsó népszámlálás adatait sorolja szürkén a bemondó. Az olajágas galambra héja csapott. Remeg a föld, árnyékok riannak égen és vízen. Zavart pók módjára kúszik az ég gömbjébe a nap. Kereszttel jelölt fekete gömb a romok fölött. Abház naplólap Az ubih genocídiumra emlékezve A délelőtti napfürdőzés unalmából álomba szédülve még láttam az erdőbe hátrálni a szürke szállodasort. Először a távolabbi tömbök, majd a közeliek is visszabújtak a zöldbe, s helyükön fehéren vibrált a tér. S mikor az utolsó 160