Varga Imre: Mielőtt kimondaná. Versek 1968-2010 (Budapest, 2011)
Boszorkányszombat 1975-1980
öklömmel a falon átütnék csituljon apadjon már a lárma a karom tűzbe hökken s lelóg lábam a lángba saranyhát meszéti féredem - a mi világunk végtelen a bolondok kara ezt harsonázza lángok forognak testem elolvad s azok a fal túloldalán a törmeléken trónust vonszolnak Sarkutazás Bekocognak apró lovaikon kedvenc kávézónkba a tatárok. Kockacukorral dobálják teli a padlatot, s kockakövet dobálnak széles vigyorral a főzőkondérba. Az események ritmusa hibátlan. A váratlan rendzavarok tíz perc alatt fölszámolták ezt az osztályon felüli girlandos termet, s a huszadik század vég felé közeledő szakaszát. S lön boldog középkor. Habókos sámánok ugrándoznak alpakka tálcákkal az asztalok körül, a sarokban csendes őrtűz lobog. Részegen táncolunk velük, üveglándzsa üti át a riporter mellét. Az ünnepi szertartáson részt vesz Beliál, a padlószőnyeget köpenyként magára terítve. S leül hatalmasan, eltorlaszolva a kijáratot. A kávéház, a hírlapok mögül kiugratott aggastyánok kiszakadnak az időből, s úszunk bolondok szigeteként a sarki boldogság felé, az arcunkra ráfagyott a mámor, a mosoly. József Attila tűnődése Szerethetem-e hazámat, ha ez a dzsungeli vadállat - mint ösztön értelemre rátör védtelen életemre. 162