Végh Dániel - Józan Ildikó (szerk.): Kosztolányi Dezső: Spanyol műfordítások - Kosztolányi Dezső Összes Művei (Pozsony, 2011)
Jegyzetek - Kosztolányi Dezső spanyol műfordításai
Jegyzetek tapasztalható. Bármennyire is érdeklődésre tarthat számot a szonett a XX. század művészetelmélete felől,73 Lope de Vega legföljebb annyira modern költő, mint az antológiában szintén szereplő La Fontaine vagy némely keleti szerzők. A szonett tehát elsősorban Kosztolányi műfordítás-antológiájában szereplőkhöz képest „új spanyol vers”. A Kosztolányi életében kötetben meg nem jelent versfordítások A Modern költők második kiadása után lefordított, Kosztolányi életében csak folyóiratban megjelent, csaknem negyven új spanyol vers szerzői immár a szó szoros értelmében modern költők abban az értelemben, hogy Kosztolányi-kortársak. A versfordítások 1925 és 1933 között az Új Időkben, illetve a Pesti Hírlapban és mellékleteiben, valamint a Bácsmegyei Naplóban és utódjában, a Naplóban párhuzamosan jelentek meg kisebb-nagyobb csokrokba gyűjtve, gyakran egyazon napon, máskor néhány nap különbséggel, két esetben kizárólag a szabadkai napilapban. 1935-ben a Pesti Hírlap Vasárnapja ban két alkalommal megjelent tizenegy vers másodközléseit a délvidéki lap helyett az erdélyi Ellenzék, illetve néhány alkalommal a Prágai Magyar Hírlap hasábjain találjuk. E szövegeket Illyés Gyula, illetve Réz Pál felvették az általuk szerkesztett Idegen költők címmel megjelent posztumusz műfordításkötetekbe. Az Új Idők, s vele egyidejűleg a Bácsmegyei Napló 1925. június 21-i számában jelent meg a Kosztolányi spanyol kapcsolatai tárgyalásakor érintőlegesen már említett uruguayi Juana de Ibarbourou két verse. Ugyanezen év szeptember 20-án (szintén párhuzamosan) közli Manuel Machado és Enrique de Mesa egy-egy költeményének fordítását (Két spanyol vers összefoglaló cím alatt), majd október 17-én Unamuno Isten kezében című szonettjét. Ez utóbbi szöveg a Pesti Hírlapban '3 Szegedy-Maszák Mihály 2010-ben megjelent monográfiájában Tverdota Györgyre hivatkozva úgy véli, Kosztolányi a szonettet „alighanem azért fordította le, mert szenvedélyesen érdekelte az öntükrözés, az olyan szöveg, mely »önmaga létrejöttének stádiumairól« ad számot”. (Szegedy-Maszák Mihály, Kosztolányi Dezső, Pozsony, Kalligram, 2010,486.) 468