Zádor Margit: Emlékfoszlányok (Pozsony, 2003)
Hazatérés
Azt felelte, hogy ezt senki se tudhatja, de hogy már nem akar a háborúról beszélni, Munkácsig együtt utaznak, egy fiú meg egy lány, beszélgessenek úgy, mintha normális időkben találkoztak volna egy vasúti kocsiban.- Megpróbálhatjuk - mondta a lány -, csak attól tartok, nehéz lesz. De nem is volt olyan nehéz. Lassan, kíméletesen, minden személyes témát kerülve általánosságokról kezdtek beszélni, az életről, amilyennek észlelték és amilyennek szerették volna, majd, megijedve a kissé filozofikus hangvételtől, inkább filmekre, könyvekre terelték a szót, a lány akkoriban Gionót* olvasta, elbűvölte az író líraisága, a megkapó tájleírások, a vak lány érzelmi gazdagsága. A férfinak a Thibault család "jutott eszébe, ott is kíméletlenül beleszólt a hősök életébe a háború, aztán kedvenc költőiket vették sorra, Kosztolányit meg Babitsot meg József Attilát, de főként Adyt, kiderült, hogy mind a ketten évekig Ady-rajongók voltak, a lány elárulta, hogy több tucatnyi versét tudja könyv nélkül, és olyan szerencséje volt, hogy tavalyelőtt a gimnáziumi érettségijén, Munkácson, Adyt kapta tételnek magyar irodalomból. A férfi megkérte, mondja el az Egy ócska konflisban-t, és a zord, sötét, talán piszkos fapados kocsiban halk sorok törték meg a csendet: - Királyném, kigyúltak a lángok, aranyos Jean Giono (1895-1970) francia regényíró; itt a magyarul 1941- ben Illyés Gyula fordításában megjelent Zeng a világ c. regényéről van szó. Roger Martin du Gard (1881-1958) francia Nobel-díjas író híres regénye. 21