Zalabai Zsigmond (szerk.): Verses magyar Bohémia. Magyar-cseh verses kapcsolattörténeti olvasókönyv 896-2000 (Pozsony, 2001)
Arany János: Mátyás anyja
varosban, a történelmi anarchiától újra főszerepet: főkapitányi rangot kap a progresszív Hunyadi-párt ellenében föllépő felvidéki kiskirály, a számunkra már jól ismert Jiskra János). A polgárháborús villongások elől, s tartva a népharagtól, V. László 1457 júniusának elején Bécsbe menekül, fogolyként magával hurcolva Mátyást; az ősz folyamán pedig - lévén cseh király is - a rab Mátyást Prágába viszi magával; ott azonban hamarosan, 1457. november 23-án meghal (erre utal a ballada „ Cseh földben a király sora). Halálát, korabeli szóbeszéd szerint - lásd szövegünk „kehely” motívumát s az „Enyhít... mikép a sír! ” utalást mérgezés okozta. V. László halálát követően Mátyás még további két és fél hónapot töltött cseh földön; Vitéz János váradi püspök azonban 1457 decemberében már tárgyalásokba kezdett Podjebrád Györggyel a fogoly kiadatásáról. ARANY JÁNOS MÁTYÁS ANYJA Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta. Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted; Szívemen Hordom én A te hazatérted. Fiának A levél, Ne mozdulj, Ne indulj, Én egyetlen árvám! Prága városába, Örömhírt Viszen a Ki lesz az Én fiam Szomorú fogságba: Ha megejt az ármány? „Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából; Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból. Tulajdon Kezébe, Adassék A levél Hunyadi Mátyásnak Senkinek se másnak.” 62