Zalabai Zsigmond: Verstörténés (Pozsony, 1995)
Csongorok, avagy az egyszerű éjszaka költői
5 megtermékenyül a papír ölén a tinta. Terem a vers, a vérből való. A Szitási-versek képisége általában nem több gondolatszegénységet takargató dekorációnál. Metaforái kép és gondolat szintézisével adósak maradnak. Költészete nem az a fajta - József Attila-i eredetű - intellektuálisan képi líra (Török Gábor kifejezése), amelyben a képek közötti asszociációs érintkezések és logikai viszonyok rejtett többletjelentést hordoznak. Versei nem szervülnek eggyé; szerkezetük laza, szétfolyó és töredezett. Előszeretettel rakosgat egymás mellé gondolatfoszlányokat, képtörmelékeket, aforizmaszerűségeket. Harminchét versének egyharmadát ily módon komponálta - pontosabban: nem komponálta - meg. A logikai vonalvezetés hiányában a jelentés törvényerejével ható vers helyett ilyen képhalmazokat, ilyen álmodem szövegeket vagyunk kénytelenek olvasni: „Fákra akadt a szél - / szememben szárnyak hajóznak; / ülepébe gombol az ég / parttalan folyónak. / Utamon sorakoznak a lábak - / pogácsát majszol / bennem egy állat; / ölemben vak halak ívnak - / vizemben tüzek pipáznak. ” Példatárunkat tetszés szerint bővíthetnénk még, úgy véljük azonban, hogy ennyi is a bizonyítás erejével hat. Szitási Ferenc ösztönösen alkalmazza a metaforát, s fegyelem és motívumfejlesztő képesség híján elemi hibákat vét. S mivel képeiből hiányzik a gondolati tartalom, a táj emberéről, aki Szitási programja szerint valamiképpen a csehszlovákiai magyar költészet képzelt szubjektumával is azonos, keveset vagy jóformán semmit sem tud mondani. Tájélménye csupán a természetre korlátozódik. A fától (a huszonötszöri /а-motívumtól) nem látja az erdőt - a természettől nem látja a tájat. Holott az nyilván több, mint fa és bokor és fű és víz. A táj az emberrel - s annak tudatával, történelmi, helytörténeti, néprajzi, nyelvjárási, etnikai, közösséglelkületi, nemzeti-nemzetiségi tapasztalataival - lehet csak teljes. Ezekkel a tapasztalatokkal azonban Szitási Ferenc nem tud mit kezdeni. Néha ugyan ráérez egy-egy fontos - nemzetiségi szempontból fontos - problémára: A szavak árva leánya haldoklik bennem... (A szavak árva leánya) 129