Zalabai Zsigmond: Verstörténés (Pozsony, 1995)
Verstörténés, kritikatörténés I., avagy újabb ars critica
Verstörténés, kritikatörténés L, avagy A Újabb ars critica Verstörténés - fura egy szó, kaphatja föl a fejét az olvasó, akinek tudatából rokon fogalmak hagyományosan rögzült formái - irodalomtörténet, líratörténet - villannak elő; mire e bizarr szócsavarás, e különcködés már megint? Sokáig töprengtem, ezt a szót írjam-e, s ilyen formában írjam-e készülő könyvem címlapjára; végül is azonban a szabatosság igénye kerekedett fölül, az a szándék, hogy tárgyamat a lehető legnagyobb pontossággal határozzam és nevezzem meg. Körültekintésre intett mindenekelőtt az a tény, hogy tárgyam, a csehszlovákiai magyar líra újabb nemzedékeinek története - még ha ez az Egyszemű éjszaka alkotóinak esetében már egy-két évtizeddel ezelőtti „őskorba” nyúlik is vissza - valójában még nem költészettörténet; ahhoz, hogy akként értékeljük, ez a húsz esztendő - még ha időközben kamaszköltőkből József Attila-i „meglett emberré” értek is pályatársaim, s velük együtt e sorok írója - röpke kis időszak, közjáték az irodalomtörténet nagy folytonosságában. S még inkább érvényes ez az „egyszeműsöknél” fiatalabb, 1976-1984 között induló, a szlovákiai magyar modern líra partjaira második hullámként kifutó pályakezdőkre, hogy a legfiatalabbakról, az 1986- ban kiadott Próbaút című antológia útkeresőiről, fölfedezettjeiről már ne is szóljak. Nem merném könyvemet líratörténetnek nevezni azért sem, mert előttem lebegett újabb kori irodalomtörténetírásunk egyik megalapozójának, Horváth Jánosnak az az intelme, mely szerint az irodalomtörténész csak addig a pontig közelítsen a mindenkori jelen felé, „ameddig a tiszta történeti érdeklődést aktuális szenvedélyek nem zavarhatják". Kisebb igényű cím keresésére ösztönöz az a - szintén nem lebecsülendő - körülmény is, hogy kell-e, szükséges-e, időszerű-e már történeti igénnyel, hosszmet13