Zalabai Zsigmond: Verstörténés (Pozsony, 1995)
Próbaút a parnasszusra, avagy az iródia és a próbaút költőjelöltjei
Viszonylag terjedelmes - harminchat verset tartalmazó - ciklusában, amely mind szemléleti, mind esztétikai szempontból meglepően egységes és kiegyensúlyozott - ugyanezt teszi Farnbauer Gábor is. Műveltségébe lévén profi fizikus - szervesen beépült a természettudomány ismeretanyaga, illetőleg segédtudományainak, pl. a logikának a fogalomkészlete és megismerő módszere. Természetes hát, hogy „abszolút szavai”-t, amelyekkel az élet „mélyszerkezeté”-t akarja feltárni, erről a területről: a tudomány, a filozófia, a logika, a pszichológia köréből veszi. Szókincsének legfontosabb rétegét (következetesen vonul végig egész versciklusán) olyan szavak alkotják, mint: anyag, gondolat, lét, végtelen, mindenség, optimalizáció, lélek, „létezéssé kopásom pora”, értelmetlenség, ész, „az ész a szubsztancia zászlaja”, „az értelem csiszolt útja", teljesség, viselkedés, létfenntartás, metafizika, identitás, primér én, reflexió, szelektív identitás-optimalizáció, modell, immanens természetfölöttiség, szabadság, szellem, elektron, proton, spontán motiváció, ösztön, éntudat, plazma, ásványok, szerves anyagok, élet, ember, megvilágosodás. Tárgya lehet mindez a költészetnek? - merülhet föl a kétkedő kérdés a hagyományos élmény- és érzelemkifejező lírán nevelkedett olvasóban, látván e „költőieden” szavak garmadáját. „A költészet világába beletartozik a fokhagyma is” - mondta Nezval, s ha ez így igaz, márpedig így igaz, miért nem tartozhatnának a líra világába Fambauer „antilírai” szavai is? Azért, hangozhatnék az ellenvetés, mert ugye tudjuk, József Attila óta, hogy „A líra: logika, / de nem tudomány", no meg azért sem, mert - mint Antonio Machado szellemesen megfogalmazta - „Az intellektus nem énekel”. Mindkét állításban van igazság, de csak részigazság persze. A filozófiával kacérkodás többször is felbukkant már a költészet fejlődése során: A reflexió misztériumát - hogy Fambauer egyik, önjellemzésként is felfogható verseimét idézzem - ismerte már a középkori misztikus, majd később a barokk líra, az angol metafizikusok költészete, századunkban a spanyol hermetizmus; ott van Fambauer előképei között Vladimír Holan és Miroslav Holub, a magyar költészetből a Tűzkút Weöres Sándora, a Szálkák Pilinszkyje, Nemes Nagy Ágnes, a fiatalabbak közül pedig a Héj Oravecz Imréjének vagy a filozófia lirizálásán fáradozó Petri György-kötetnek (Magyarázatok M. számára) a termékenyítő hatása is. A hagyományos versfogalomtól - mind stílus, mind pedig tárgy tekintetében - a csehszlovákiai magyar líra fejlődéstörténete során Fambauer Gábor távolodott el a legmesszebbre. Költészetében nemcsak a szemé248