Zalabai Zsigmond: Verstörténés (Pozsony, 1995)
Próbaút a parnasszusra, avagy az iródia és a próbaút költőjelöltjei
Krausz Tivadar Nem idegen a vitriolos kritika életjobbító indulata, amelyről Krausz antológiabeli verseinek kapcsán már beszéltem, első önálló kötetétől, a Szövetségektől sem, amely a Próbaút megjelenését követő esztendőben, 1987-ben látott napvilágot. Milyen hangzatokat is szólaltat meg egyik belépője? „ ősi szellem szökdécsel bennem / szőke szarvasgida / ismerős pára lengedez köröttem / légies csoda / színes ködöm senkit se zavarsz / gyönyörködöm / be szép is dalom / irigyli tőlem / a csehszlovákiai magyar / irodalom // bableves fújja a régi dalt / békéseket szellenthetsz / otthon vagy már otthon vagy И ez egy privát birodalom ”. Hálót szakasztó, kivédhetetlen bombagól ez az Újra otthon avagy valami bűzlik Dániában című Krausz-vers az irodalom kis igényű műkedvelői elleni tétmérkőzésen; a „tökmagjankók" s a „sok törpe, gnóm, nyavalyás senki" ellen háborgó Ady indulatára s a Tiszta szívvel-féle József Attila-versek ifjonti hetykeségére emlékeztetőén, pimasz magabiztossággal porolja le az igénytelenség buja fonatú pókhálóit az Amatőr SC kapujának bal felső sarkából. Alkalmas persze ez a költemény - még pontosabban: környezete, a kötetegész - másféle példabeszédre is. Tehetséges, de kiforratlan játékosra emlékezteti az olvasót, olyanra, akinek teljesítménye rendkívül hullámzó. Remek megoldásokkal véteti észre magát. Elemi hibákat vét. Fölszabadult és önmagát adó. Gúzsba köti a görcs: a keresettség, a csináltság. Megvillan. Elszürkül. Száguld. Kifullad. Állóképességével még valami baj van. Alkati tulajdonságaival: önismeretével, önszigorával nemkülönben. Látványos megmozdulások után - öngólokat vét. Mert a Szövetségekben Krausz - aki nemcsak egyik költője, hanem esszéírója, kritikusa, minőséget hirdető „ideológusa” is az iródiás-próbautas társaságnak - beleesik az általa oly ironikusan megbírált szlovákiai magyar irodalom egyik csapdájába: abba az adottsági állapotba, hogy Irodalmat teremteni nálunk, a nemzetiségi szellemiség tájain, roppantul nehéz, ugyanakkor viszont - a versenyszellem, az esztétikai közegellenállás hiánya, illetve csökevényes volta miatt roppantul könnyű is. Ezzel a dilemmával fiatal költőnk (akárcsak Farnbauer Gábor vagy Hizsnyai Zoltán) egyelőre nem tudott mit kezdeni. Ezzel magyarázható, hogy kötetének egésze végletek között mutatja Krausz Ti262