Zalabai Zsigmond: Verstörténés (Pozsony, 1995)
Próbaút a parnasszusra, avagy az iródia és a próbaút költőjelöltjei
Nos, az ilyen és hasonló költeményre gondolva állítottam azt, hogy Krausz Tivadar kötetéből - támasszunk vele szemben bármennyi, jogos kifogást - elődereng a szintézisre törekvő, a megtanult motívumvilágot a sajátjává avató költőtehetség képe is. Benső (zárt és fogalmi) világába egyre inkább benyomul a külvilág; a keresztény mitológia utalásrendszere történelmi-társadalmi valóságmozzanatokkal ötvöződik, profanizálódik. Bizonyság erre a Tapintásértékmutató, amelyben evangéliumi kulcsfogalmak, mint hit (hitetlenség) és szeretet férnek meg békésen olyan utalásokkal, mint: Petőfi, forradalom, nyomozó, Marinetti; vagy a bravúros nyelvi leleményekben, gondolatgazdag szójátékokban tobzódó Ez az egyik égem, amelynek XX. századi, zaklatott életérzését sajátosan színezik a Péter és Pál apostolokra, az anyaszentegyházra való utalások. Változott közben a forma: a redukált „kiskompozíciók” helyébe az áradó szabad vers, illetőleg - mint például a bibliai motívumokat ugyancsak felhasználó Első áldozásban, a Még me ne kidben, a Nehéz vedlésben, Az arcokat ragya lepi be című költeményben - a többrétegű, montázstechnikával élő szövegvers lépett. A „misztikus" Krausz verseiből kimutatható eszményt, a vita contemplativa (a tűnődő élet) elvét fölváltotta a vita activa, a cselekvő élet elve. „...bizony a nappal s az éjszaka sincs a maga idejében / ég és föld rendjét senki sem szabja meg / így hát érvénytelen / minden szövetség / egy új úr / valami végső bizonytalan / teremtődhetne már" - írja Ne legyek többé Jeremiás című versében; a trónja fosztott isten helyett azonban új istent választ magának: a tudatosan etikus emberi személyiséget, akinek - mint az Dialógus az időben című érett versében olvashatjuk - nincs többé szüksége az Úr „mindenhatóságának trükkjei”-ve, s aki a kegyelmet - lelki békéjét azáltal nyeri el, hogy kijelenti; „többé nem kegyelmezek magamnak”. Nem kegyelmezhetek, mert választhatok: „Hogy lássuk mi a jó / válasszuk el egymástól a dolgokat / aki tud elválasztani / az előre látja / mivel telik el az első nap" - hangsúlyozza a bibliai teremtésmítoszt ironikusan kifordító költeményében (Hogyan teremti belénk magát a Ki). Nem kegyelmezhetek, mert választhatok, s mert választhatok, szabad vagyok: „aki így előzi meg önmagát / csak az porladhat / angyallá / szabadon ” (57. 1.). Ennek a fölismerésnek, ennek az emberi öntudatnak a birtokában engedheti meg magának Krausz azt a bátorságot is, hogy a bibiliai-keresztényi képzetkor profanizálásában meglehetősen messzire, a magyar költészetben kevesek által bejárt területre merészkedjék. A Pilinszky-líra: végletes komolyság; Ady, József Attila Istennel perlekedő költeményeit is a stí268