Zalabai Zsigmond: Verstörténés (Pozsony, 1995)
Csongorok, avagy az egyszerű éjszaka költői
Elégedjünk meg József Attila axiómaszerű megállapításával: „Lelkünkre így ül ez a kor.” S ha elfogadjuk azt az irodalomelméleti tételt, hogy az irodalom és a költészet tükrözés, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy fiataljaink rossz közérzete a korból táplálkozik, s verseik a kor és az egyén konfliktusát tükrözik. S hol marad a katarzis? A megtisztulás, a megkönnyebbülés, a megmaradás fiatal költőink verseiben két síkban realizálódik. E két sík az egész csoportra jellemző, merőben újszerű magatartás, alapállás is. Nézzük az elsőt! Alapállás: Díszőrségben a SZÓ előtt Talán megkockáztathatjuk a kijelentést: a „kilencek” számára a szó alighanem a költői tízparancsolat első pontja. A szó: szerszám: otthontalanságot szüntető és új világot építő. A szó: a hat napig gürcölő, teremtő isten. A szó: a Ninivét leromboló úr. A szó: mágia. A szó: varázslat. Megnyilvánul ez a jelképek használatában is, amelyek a görög mítoszok hőseit s a bibliai alakokat keltik életre, a vallási szertartások áhítatát építve be ezzel a versbe. Tükröződik ez magában a lexisben is: roskadt köteleim szertartások bennem sekrestye-vágyak extázis-misék oltárkerülő huszonnégy ösztönök (Keszeli: Ketrec) A lexikai egységek materiális, tapintható, lényegében tehát felszíni jegyek. De a szónak, költészetnek hitté, vallássá emelése ott bujkál a versek belső, nehezebben kitapintható, sokszor irracionális anyagában is. íme, a szóba vetett hit mint magatartás - ez kapcsolja fiataljainkat a modem költészet vérkeringésébe. íme, a költészet örök körforgása az ősember ritmikus kiáltásaitól a sámánok varázsszövegein át a fejlettebb embernek Gellért püspök említette munkadaláig, íme, az örök metamorfózis Tinódi „napi sajtót pótló” krónikáitól a XX. század nagy mítoszteremtőiig, „költőpapjaiig”! A szó Bühler-féle hármas funkciója közül (ábrázolás-felhívás-kifejezés) az utóbbira esik a legnagyobb hangsúly. Előtérbe lép tehát a költészet ősrégi sajátossága, a mágia, a varázslat, a ráolvasások értelmet kikap35