Zalabai Zsigmond: Verstörténés (Pozsony, 1995)
Csongorok, avagy az egyszerű éjszaka költői
Reverdy így nyilatkozott: „A költészet abban van, ami nincs. Ami hiányzik. Amiről szeretnénk, ha lenne. Annak folytán van bennünk, ami nem vagyunk. Annak folytán, ami szeretnénk lenni. Ahol lenni szeretnénk, és nem vagyunk. " De maradjunk szűkebb, honi berkekben, s idézzük a hasonlóan gondolkodó, de egyszerűbben, érthetőbben fogalmazó József Attilát: „A költészet megoldási kísérlet az ember számára. Azt, ami nem sikerült a valóságban, a kultúrában vagy a természetben, azt a költészetben oldja meg, avatja valósággá. ” A hosszú, de szükségszerű idézetek után most nézzünk egy konkrét példát: „mert lehetne minden százszor és soha”- írja Reszeli a Két szögre feszítve című versében. „Lehetne minden százszor és soha” - sincs, egészítjük ki a verssort, rátapintva a vers forrására, a hiányra. S ez a hiányérzet a Keszeli-versek más-más pontjain újra és újra előbukkan, mindig más és más megfogalmazásban. Kiindulópontja a „láthatatlan üresség” és „a semmibe futó bordó szőnyegek”, melyeken... „elindulsz a semmibe”', s a villamosok is „csak fussanak / két szál sínen / bele a semmibe”, mert úgyis értelmetlen minden, mivel „semmi se hull / ebből a hideg / napsütésből"... stb. S a kitöltetlen üresség ellenpontjaként itt van a megalkotott, versbe szedett, örök érvényűvé avatott világ: „sóhajtó О betűvel kezdetén és végén kifeszített verssor néz az éjszakába s az éjszakák műhelyfalai ledőlnek lassan de a verssorok s a szögek maradnak beverve keményen a megfoghatatlan éjszakába" No már most: ha a kifeszített verssort kötélnek fogjuk fel, előttünk áll az az eszköz, amelyen a „kötéltáncos”, azaz a költő átsétál a hiány szakadéka fölött egy fantázia szülte alakokkal, tárgyakkal benépesített, berendezett világba. Reszeli világteremtésének fő eszköze a reális és irreális elemek egymásutánjának váltogatása, illetve a kettő ötvözete. Reális helyzeteket, figuratív alakokat és tárgyakat fest, de a megvilágítás, a színezés mindenütt fantasztikus. Az egymást taszító két pólus teszi feszültté jelzős szerkezeteit: higanyszín bánat, ablakok zabla-barna hatalma, rózsaszín beton, krokodilzöld szorongás, hideg napsütés, sárga híd, lila ég, kókadt rojtosodás, he37