Zalabai Zsigmond: Verstörténés (Pozsony, 1995)

Csongorok, avagy az egyszerű éjszaka költői

Tény, hogy Tőzsér Árpád esztétikai érdeklődése, vagy egy-egy stílusta­nulmány nagyon fontos. Kritikai életünkben viszont megfigyelhetjük, hogy zömében hiányzik belőle a Fábry-féle társadalmi érdeklődés, az elkötele­zettséget és az írói felelősséget kiemelő állásfoglalás. Ha egészséges irodal­mi életet akarunk teremteni, akkor olyan kritikára van szükség, amely való­ban a szelektálás igényével nyúl az alkotásokhoz. Az a kritika nemcsak mű­elemzés lesz, hanem abban az elemzésben irodalompolitikai, tehát irodalmat alakító és irodalmat építő szempontok is érvényesülhetnek. A csehszlovákiai magyar kritikának tehát legfontosabb feladata a szintézis, amely az elkötele­zettséget és az esztétikai szempontokat egyaránt érvényesíti. Azért mondom mindezt, mert Csanda Sándor az imént említette a fiata­lok egy részének bizonyos viszolygását az eszmeiségtől, az irodalom társa­dalmi funkciójától. Nem értek egyet ezzel a véleményével, hiszen a fiata­lok be tudják fogadni Illyés Gyulát és másokat. Az egyik legszebb, József Attiláról szóló szlovákiai magyar költeményt a fiatal Kulcsár Ferenc írta nemrég. Varga Imre Che Guevaráról írt verset, s így sorolhatnánk tovább a valóban figyelemreméltó példákat. Egyetértek Szilvássyval, és én is hang­súlyozom, hogy nem lehet a szemükre vetni, ha nem vulgarizálva közeled­nek az elkötelezettség felé, és a művészi színvonalat is szem előtt tartják. Vulgarizáló álláspont, ha csak az eszmeiséget nézzük a műben. Ugyanis, ha az eszmeiség nem él az esztétikai közegben, tehát magában a műben, akkor ez az elkötelezettség: nem elkötelezettség; hatni nem képes.. (...) Azt kell mondanom, hogy egyes helyeken, sajnos, megint divat lett a fi­atal írókat elmarasztalni. Nem szerencsés, ha még mindig az öt évvel eze­lőtti helyzet alapján ítélünk. Tény, hogy az Egyszemű éjszaka sok salakot is kitermelt, ami nem fér meg a tiszta érc között, viszont látni kell azt is, hogy a fiatalok itt elsősorban egy új nyelvvel akartak megküzdeni, s ebben az igyekezetükben nemcsak sikerült alkotások születtek. Helyes valóság- és világszemléletük a következő időszakban fejlődött ki, s fejlődik ma is. Ha megnézzük például Tóth László, Mikola Anikó, Keszeli Ferenc és má­sok verseit az Egyszemű éjszakában, s összehasonlítjuk azokkal, amelyek újabban a Szemlében jelentek meg, akkor nagy távolságokat, lényeges kü­lönbségeket fedezhetünk fel. S ez jelentős eredménynek számít.-' 50

Next