Ambrus Lajos: Magyar almák Amerikában. Naptár a 2018-as esztendőre (Budapest, 2017)

Ambrus Lajos MAGYAR ALMÁK AMERIKÁBAN Amikor az USDA National Agricultural Library, az amerikai nemzeti mezőgazdasági könyvtár Pomological Watercolor Collection című gyűjteményének 3855 alma-ábrázolását átnéztem, nem várt meglepetések értek. Jonatán-festményt kerestem a könyvtárban - mint büszke és eredeti amerikai fajtáét. Kíváncsi érdeklődéssel, miféle változatokat találok a kollekcióban. És nem csalódtam - közel hetven Jonatán-tájváltozat ábrája szerepel a könyvtárban piros, zöld és fekete variációkban: Oregontól Washington D.C.-ig, Coloradótól Minnesotáig. A tekintélyes mennyiségű vízfestmény a 19. század utolsó harmadától a 20. század első negyedéig terjedő időszakban készült. Természetesen szerepelnek a nagy nemzetközi fajták is, amerikaiak, kanadaiak, de angol, francia, orosz, holland, német eredetűek, sőt mások is, akár több változatban: Borovinka, French Pippin, Kanadai rainette, Steyricher Winter Borsdorfer, Borsdorfer. És így tovább - széles tabló gyönyörű vízfestményekből. Egyikhez sem társul pomológiai leírás, egyéb szakmai információ - a kollekció lényegében hatalmas képgyűjtemény. Kísérőlapjaikon a festmény szerzője, a gyümölcs tudományos neve, származási helye és a festés ideje olvasható. És minden tételhez az amerikai digitális könyvtár szíves közlése, mely a képek felhasználásáról rendelkezik. E szerint a képek felhasználását nagyvonalúan engedélyezik - közlésük esetén a képek forrásának megjelölését kérik: „U.S. Department of Agriculture Pomological Watercolor Collection. Rare and Special Collections, National Agricultural Library, Beltsville. MD 20705”. Egy sárga őszi alma pasztelljén nagy meglepetésemre ez a felirat üdvözölt: ‘Magyar’, így - betűhíven. Adatlapja szerint Ellen I. Schutt festette 1904-ben a Michigan állambeli South Haven nevű település gyümölcsöskertjében (Van Buren County, United States). Vagy onnét kapta a gyümölcsöt. A 17x25 centiméteres színes akvarellen feltehetően a Magyar rozmaring almát üdvözölhetjük! (Ám egyetlen képről nem egyszerű a fajtaazonosítás.) Aztán jött a többi meglepetés: közvetlenül alatta egy ‘Hungarian’ nevű gyümölcs bukkant fel - ugyanaz az alma, mint a ‘Magyar’, s ugyancsak South Havenből, 1902-ből, és egy másik festő ecsetjétől. A módszeres áttekintést folytatva azonosítottam még tizenhat bizonyosan magyar eredetű almafajtát - de Kármánkörtét, „Korai” és kései szilvákat, Hungarian néven közölt szilvát szintén South Havenből, a Lyon­­birtokról; fehér cseresznyét és badacsonyit és baltavári ökörszemet. Mind áthajóztak az óceánon - s a 19. század végére az Egyesült Államokban termőre is fordultak. A képeket a tudomány pontosságigényének megfelelően festették. Akkor, amikor a gyümölcsfestés Magyarországon még gyermekcipőben járt ­­a Girókuti-féle első magyar pomológiában (Magyarország gyümölcsészete színes rajzokban, 1863) huszonhét magyar gyümölcs színes képe szerepel, de Pólya doktor mára alig élvezhető festményeit illette a legnagyobb kritika.

Next