Ambrus Lajos: Mezei szorgalom (Budapest, 2023)

Áldott föld

áldott föld Áldott föld Terra benedicta: áldott föld, gazdag televény, bőven termő. Azt mondja a Czuczor-Fogarasi nagyszótár, hogy a jótéteményekkel, boldogsággal és szerencsével elárasztott „földabroszt” jelenti, és rögtön az áldott föld szakrális jellegét emeli ki. Mert a terra benedicta a világ kicsiben - ahol a föld bő termést ígér, nincs szárazság, nincs vízhiány, nincsenek természeti katasztrófák, nincs globális fölmele­gedés, és e földet boldog nép lakja. Amikor a föld fenn tudja tartani a teljes emberi életet. A bukolikus görög előidőktől Euripidész Attikájáig áldott a föld. És áldott a Vergilius énekelte Itália földje, és áldott Pannónia szent földje is. Szinte mindenféle „országismé”-ben fölbukkan, az ír Dublin­tól a keresztény misszió európai szívéig, Burgundiáig vagy a hinduk áldott földjéig, melyre évszázadokon át hull az áldás. A magyar népköltésben ugyanúgy, mint a bujdosó kuruc rigmusában: „Erdőid nyílását,/Mezőid kalászát,/Lovam lábanyomát/Te áldott földeden /Én sohasem látom.” És e terra benedicta fölér a poézis berkeiig is: Berzsenyi Dániel „Aegyptus áldott földjét” emlegeti, József Attilánál „áldott földdel elfödnek”, Kosztolányi Reggeli áldásában „áldott a föld és áldott legyek én”is. Juhász Ferenc 20. század végi költészete a Világmin­denséget époszos Föld-metaforákban értelmezi. A magyarok számára legemlékezetesebben tán mégis XIV. Bene­dek pápa nevezetes versében szólal meg - Mária Terézia 18. századi ajándékküldeményére készült, amelyben a Szentatya a tokaji bor lelkét és kultúráját jellemzi: 17

Next