Ambrus Lajos: Szókalauz (Budapest, 1996)
Római anziksz
Alamizsna És hát végül mi volna az ajándék? Földről való-e, mondjuk a Porta Porteséről, a bolhapiacról, melyet úgy vágytunk meglátni, s helyette egy gigantikus méretű „KGST-piacot” kaptunk - óriási tumultussal, versenyt üvöltöző rikkancsokkal, bömbölő diszkózenével és a föld minden nációjával. Esernyő, lemez, könyv, cipő, nyakkendő? Album, aktatáska? Csalódva a bolhapiacban: lepréselt tölgylevél, kúszónövény; vetőmagok-e, verbéna, bojtocska, lobéba, kakasparéj, fülestemye, serleglonc, zinnia? Utcakő, piros kavics, színes metszet a Piazza Borgheséről? Kottáskönyv, útialbum, gyermekplakát, színes ceruzák? Chianti, parmezánsajt, grappa, egzotikus fűszerszámok? Egyéb giccs, rajz, trikó a Vatikánból vagy a Navona térről? Nem - semmi efféle. Egy különös „ajándék” - az utolsó napok „hordaléka”. Nincs benne semmi exkluzív, lenyűgöző vagy originális. Nem nyoma a Róma-építő géniusznak, nem emléke semmilyen világbirodalmi aspirációnak. Nincs köze ahhoz a „metafizikai nagyszerűséghez” sem, amelyet még Róma ellenei is kénytelenek, ugyebár, elismerni. Nem holt anyag, nem históriai kellék és nem fennkölt üzenet. Közelebb áll az élethez, mint ahhoz a halálhoz, amely Rómában kőben-templomban-katakombábanlábszárcsontokban túlsúllyal van jelen. Egyszerű darabocska, kis semmiség mégis valahogy az élet volna, tán a legmélyebb, tán az a szociális élet, amelynek, tudjuk József Attilától, mindig ott kéne lebegnie a szívek fölött... Esett, hogy Szókalauzunkat csavargása a Trinita dei Pellegrini templom felé sodorta, ugrásnyira a Ponte Sistótól, a templomot persze renoválják, de az oldalába falazva ott egy apró, kagylószerű márványszobrocska; úgy harminc-negyven centi magas, alsó harmadában még mindig jól olvasható ELEMOSINA felirattal. Hátha valaki mégsem tudná - a kis márványlapra éppen ráhelyezhető az alamizsna, a szelet kenyér; szegénynek, koldusnak, vándornak, egyéb megfáradt, földön járó nyomorultnak. Nem érdekes, mikor került oda (bizonyára barokk kori emlék) nem ez a fontos, még az sem, hogy ilyet az egész városban sehol másutt nem láttunk - ám, Kegyes Olvasóm, Rómából ha valamire emlékezni vágysz, ez egyszer kövesd Szókalauzodat, aki rövid és pihekönnyű római jelenlétéből ezt az apró, a szocialitás szelíd óhajára emlékeztető darabocska látványát tartja a legsúlyosabb emlékűnek. 26