Bazsányi Sándor: M. Melléjegyzések Mészöly Miklós Megbocsátásához (és az újabb magyar epika legendáriumához) - Kortárs Esszé (Budapest, 2023)
A Mészöly-kód: A Megbocsátás körüljárása - Értelmezés-Balassa
hoz című interjú gondolatmenetét: „nagyon sokáig azt gondolta a baloldali hagyomány és a hivatalosság, hogy Ady valaminek a kezdete. Ady nem valaminek a kezdete, hanem a tizenkilencedik század lezárása. Nyilvánvaló, hogy a huszadik század Kosztolányival, Füst Milánnal és Kassákkal kezdődik, József Attilával folytatódik. Ez a paradigma az, ami most lezárulóban van, most fejeződnek be [vagy egyenesen teljesednek ki?] azok a munkálatok, amelyek az egész huszadik századon átívelnek. Kosztolányi meg Mészöly, Kosztolányi meg Ottlik, Kosztolányi meg Nádas ugyanannak a paradigmának két pontja.” (De vajon mit szólt volna a 2003-ban elhunyt irodalmár a Kosztolányival jelölt „paradigma” Esterházy-féle beteljesítéséhez, a 2010-ben megjelent, szertelenül széttartó Estihez? Merthogy legutolsó kritikájában nem volt túlságosan elragadtatva a makulátlan Termelési-regény szerzőjének 2002-es Javított kiadásától.) Egyébként „megújuló prózánkról” szóló, 1980-as tanulmányában Balassa az Újhold és a Nyugat körein túlra, egészen a tizenkilencedik századvégi novellistákig (Gozsdu Elekig, a Cholnoky testvérekig, Lovik Károlyig) hosszabbítja meg a hetvenes-nyolcvanas évek prózafolyamatainak „rejtőzködő hagyományát”. A tizenkilencedik század végi és huszadik század eleji „ködlovagokra” hivatkozik hangsúlyosan az idős Mészöly is. Sőt kiterjeszti epikai érdeklődését az irodalmi modernségen inneni és túli szövegjájékokra, például az erdélyi emlékiratírókra vagy a dél-amerikai mágikus realizmus alkotóira. Balassa nyolcvanas évekbeli irodalomkritikáinak két egymást erősítő hatásösszetevőjét említhetjük: (1) értekező stílusának magával ragadó pátoszát, szabadságharcos hevületű retorikáját, olykor fennkölt szertartásosságát, ami viszont könnyen vezethet érzelmes vagy indulatos túlfogalmazásokhoz, homályossá finomkodott nagyotmondásokhoz, rendesen végig nem írt, ugyanakkor hevenyészve túlterhelt mondatszerkezetekhez; valamint 116