Bónus Tibor: A másik titok - Kosztolányi Dezső: Édes Anna - Kortárs tanulmány (Budapest, 2017)
IV. A kriptikus tere és ideje - Pepita mint(h)ák
IV. A KRIPTIKUS TERE ÉS IDEJE láthatatlan láthatóság fétisszerű létmódját is meghatározza.262 Munkaműveletei hasonlóan spektrálisak, mint szubsztancia nélküli, a pillanattal tovatűnő eredményük, nélkülözhetetlen munkája az életfolyamatok észrevétlenségében oldódik fel, a napszakok, a napok, a hetek, a hónapok, az évszakok és az évek ismétlődő rendjében; az élet elemi önfenntartásához szükséges repetitív tevékenysége végtelen és befejezhetetlen - a végcélja és a halál egybeesik. Elmondható, az asszony morális vétsége mindenek előtt abban áll, amiben a cseléd szentté avatása: elvonatkoztat a másik megismételhetetlen és véges életidejétől, ennek szentségétől, ami összefügg a másik emberhez tartozó ökonómiai elv (törvény) kegyetlen elfelejtésével (elhárításával a boldogító munkaszeretet fonák fantazmájában) éppúgy, mint - különös módon sérthetetlensége tételezésével, továbbá a másik mássága, titkos és kiismerhetetlen törvénye maradéktalan(nak hitt) felszámolásával a saját otthonban. Moviszter - Vizyné részéről ezúttal is értetlenül fogadott - szavai e temporalitás és a tökéletesség vagy hibátlanság képzetei közötti összeférhetetlenségre figyelmeztetik az asszonyt, miután a praxisából hozott példával az életnek a maradéktalan megsemmisülés céltalan végcélja felől belátott öncélúságát, önértékét szögezi panasza ellen; az elmúló időbe helyezve azt az abszolút értéktöbbletet, amit Vizyné a cselédlánynak az idő alóli megváltásként felfogott munkájában ismer fel. Az élet megóvásán s meghosszabbításán dolgozó orvos példázata azt előfeltételezi, az emberi élet értéke immanens, önmagában rejlik - az élet végességében végtelen fölösleg. Nem az ökonómia szimpla tagadásáról van szó, de a minden ökonómia feltételét és egyben fenyegetését jelentő eredendő dezökonómiáról, a halál és a halandóság elismeréséről, mely ugyanakkor az ökonómián túli affirmálása. József Attilával szólva: a „halálra ráadásul” kapott élet képlete ez. Az élet fölöslege ugyanakkor, amit valahogy el kell tölteni, s amelyre a cselédmunka céltalan ismétlődése mutatott vissza, éppen a munkavégzésben kimerülő élet számára vonja meg magát, az élet öncélú élvezetként, amihez időfölösleg, szabadidő szükséges. A katolikus orvos megnyilvánulása nem játszható ki vallásos hitéről tett - a regény recepciójában gyakorta idézett - tanúságtételei ellen, sőt kiemeli ezekben Isten országának a földi világtól történő éles elhatárolását, ennek jelentőségét. „Egyetlen ideált se szabad megvalósítani. Akkor vége. Csak maradjon fönn a felhők között. Úgy hat és úgy él.”(99-100.) - jelenti ki a IX. fejezet emlékezetes vitájában. Az orvos tehát, ellentétben a szelle262 „Esténként a krisztinai polgárok hitveseikkel a karjukon sétáltak. / A nőnek egyszerre gyökeret vert a lába. Nem figyelt többé arra, amit a férje magyarázott, hanem mint aki látomást lát, bámult egy pontra. / - Nézd - susogta. - Ez az. / - Kicsoda? / - Az Anna. Aki Vizyéknél szolgál. A Vizyék Annája. / A férfi a gázvilágos félhomályban ide-oda kukucskált, de nem látott semmit. Mert az egész csak egy pillanat műve volt. / Az az árnyék, mely kék kartonruhájában a fal mellett lapulva egy frissen sült kenyeret hozott a péktől, már besurrant a kapuba, a kávészínü házba s nyargalt a lépcsőn fölfelé. Eltűnt szemük elől.”(l 14.) 197