Cseke Ákos: Magyar, irodalom - Kortárs Esszé (Budapest, 2020)
1936. A Nagyon fáj-kötet verseiről
135 1936 A Nagyon fáj -kötet verseiről Ha azt mondom, 1936, a legtöbben feltehetően azt mondják: a spanyol polgárháború, a berlini olimpia vagy éppen Kosztolányi halála. Ha kifejezetten József Attilára fókuszálunk, szintén számos jól ismert esemény juthat eszünkbe: a Szép Szó indulása, az elválás Szántó Judittól, a nyári szerelmi kaland Sólyom Jankával, a művek közül pedig a híres-hírhedt Szabad-ötletek jegyzéke , a Hegel-Marx-Freud vagy éppen A Dunánál . További fontos és jelentős alkotásokat is említhetünk persze. Ha azonban az 1936-os év legváratlanabb és legfelkavaróbb írásait kellene megnevezni, akkor József Attila kapcsán, azt hiszem, elsősorban azok a Gyömrői Edithez, Vágó Mártához vagy a – tizenhét évvel korábban – elhunyt édesanyához szóló költemények, javarészt szerelmes versek ötlenek fel bennünk, melyek egészen más hangot ütnek meg, mint az előző évek alkotásai: olykor gyönyörűnek, máskor riasztónak, megint máskor egyenesen trágárnak találjuk őket. A posztmodern már-már hozzászoktatott bennünket a trágársághoz az irodalomban: szinte meg se lepődünk, ha prózában vagy versben durva szavakat, káromkodásokat olvasunk. Ezek a durvaságok azonban szinte régimódi és ártatlan játékoknak tűnhetnek József Attila azon megdöbbentő kijelentéseihez képest, melyeket az ...aki szeretni gyáva vagy , a Nagyon fáj , az Elma radt ölelés miatt, a Ne bántsd , a Kései sirató vagy éppen a Magány című versekben olvashatunk. „Ringyó! – hogy