Cseke Ákos: Magyar, irodalom - Kortárs Esszé (Budapest, 2020)
Két szerelem. Vázlat Radnóti Miklós költészetéről
163 próba.” Az Erőltetett menet épp a földre rogyó, megtö retett ember egyetlen pillanatát jeleníti meg; szinte látjuk szemeinkkel az elesett férfi arcára tapadó port, ócska ruháját, fáradt tagjait, és az árkot, ahonnan feltekint. Ezekből a mélységekből ő is bátran kiálthatna az Úr felé, de benne inkább egy békés nyári délután képe ötlik fel, nyelvén érzi a szilvalekvár ízét, csodálja a gyümölcsfák meztelen ringó ágait: ezek a múltból ismert és a jövőből remélt emlékképek azok, amelyek továbbűzik az otthoni táj s benne Fanni alakja felé. A hit, a remény, a szeretet, a biztonság, az otthon, az állandóság ebben a költészetben egytől egyig „Fanni” adománya, hozzá tartozik, belőle árad, felé hív, és nem egy Isten felé. Ez azonban olyan finoman s rejtetten jelentkezik Radnótinál, ami azt is világossá teszi: az Erőltetett menet nek és egyáltalán a kései verseknek semmi köze a szerelem kétségbeesett istenítéséhez. A szerelem óvó, féltő, gondviselő hatalom, talán az egyedüli földi remény. Ferencz Győző hívta fel a figyelmet a kései versek „romantikusabb kötőelemeire”, és arra, hogy szerelmi lírájában Radnóti „olyan poétikai-nyelvi eszközöket használ, melyekhez a költők a 20. században, a modernizmus utáni korban ritkán folyamodnak, mert általában lehetetlennek vélik, hogy ilyen tiszta intonációval szólaljanak meg.” 7 Sorolhatjuk persze a nem túlságosan ritka ellenpéldákat is a modern és a modernizmus utáni korból, újabban többek között Oravecz Imrét, aki A megfelelő nap című kötetben a szerelem- és halálélmény ugyanilyen elemi és áttetsző összefonódását alkotta meg, Radnóti kortársai közül Dsidát vagy éppen József Attilát, aki az Ódá ban és a Flóra-versekben szintén egyedül egy ma sokak számára már-már érzelgősnek ható szerelem-metafizika erejével volt képes megfelelni a létét érintő legalapvetőbb problémákra; ezzel azonban még nem adtunk választ arra a 7 Uo. 733.