Cseke Ákos: Mennyi boldogságot bír el az ember? - Kortárs esszék (Budapest, 2014)

Mennyi boldogságot bír el az ember?

MENNYI BOLDOGSÁGOT BÍR EL AZ EMBER? 1 Arra a kérdésre, hogy mennyi boldogságot bír el az em­ber, viszonylag egyszerűnek tűnik a válasz, ha bizalom­mal vagyunk a múlt század olyan kiemelkedő elméi és művészei iránt, mint például Rilke, Pessoa, Proust vagy Beckett, akik legfontosabb szövegeikben minduntalan ki­fejezték azt a meggyőződésüket, hogy az alkotó ember, a művészember számára a boldogság nemcsak elviselhetet­len, hanem alapvetően káros is. Ami művészi vagy emberi értelemben hasznos, sőt: termékeny és gyönyörűséges, az nem lehet más, mint kilépés a boldogságnak nevezettek köréből, és tudatos elfogadása annak, amit a legtöbben boldogtalanságnak mondanak. Az említett szerzőknél ez tulajdonképpen két dolgot jelent. Először is a szenvedés valóságának igenlését, vagyis kiállást a testi-lelki kín és fájdalom felszabadító ereje mellett; másodszor pedig a szeretet vagy inkább a szerelem hiányának óhaját, ha szerelmen egy olyan életmóddá vált, amelyen a boldog­ság ígéretével megterhelt érzelmet vagy szenvedélyt ér­tünk, amellyel egyetlen embert tüntetünk ki, amellyel mi magunk is helyettesíthetetlenné, vagyis szeretetté válunk valakinek a szemében. Ez utóbbit Pessoa A nyug­talanság könyvé ben — magyarra A kétségek könyvének fordították - az élet tragédiájának tekintette. Valahogy úgy, ahogy a fiatal Lukács írta híres, Kierkegaard-nak szentelt esszéjében: „Vannak emberek, akiknek számára - naggyá­­létük kedvéért - örök tilalom kell hogy legyen minden, ami csak kissé hasonlít a boldogsághoz és napsütéshez... 70

Next