Czine Mihály: Magyar irodalom a huszadik században (Budapest, 2001)
VII. A SZOCIALISTA IRODALOM - József Attila
a híd alatt. Nyugalommal, szemlélődve. S elsőnek látja meg tisztán érthető, s mégis varázsos szépségében a föléje hajló végtelent. József Attila világképének központja az ember, akiben a végtelen anyag öntudatra ébred. Aki még lehet, hogy csak a híd alatt őgyeleg, de már úgy méri a téli éjszakát, mint birtokát a tulajdonosa. Virrasztó, kötelességtudó, a világot emberivé formáló. József Attila kozmosza titokzatos és mégis reális, megfoghatatlan és mégis tisztán mérhető, emberidegen és mégis az ember birtokát jelentő. A mindenséggel mérd magad - énekelte. Úgy mérte az embert is, az ázalagoktól a csillagokig mindent számba véve. Mindennel szembenézve jutott el a hitig, a felismeréshez: mégis lehetséges szép emberi jövő. Vallotta kedves dala igazát: „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”. Megjárta a poklot, s úrrá lett a zűrzavaron. Legalábbis társadalmi vonatkozásban. A világ rendezhetőségének tudatát sohasem veszítette el. Mikor Hitler uralomra jutása után sokan hitet vesztve a proletárszocializmus bukásáról beszéltek, József Attila a kishitűekkel vitázva írta meg szép vallomását: Ha beomlanak a bányát vázazó oszlopok, a kincset azért a tárnák őrzik és az lobog. És mindig újra nyitnák a bányászok az aknát, amíg szívük dobog. (Alkalmi vers a szocializmus állásáról). S ez a hit nem veszett ki költészetéből sohasem; a fasizmus ellen írt tiltakozó verseiből a kétségbeejtő, sötét képek után mindig a szabad jövő bizonyossága csendül: és ha csak pislog már a Nap, sarjaink bízóan csacsogva jó gépen tovább szállanak a művelhető csillagokba. (Március) A szép emberségben, a „megszerkesztett, szép szilárd jövőben” való hite magyarázza, legalábbis egy kicsit, költészete csodálatos ívelését. A harmincas évek nem kedveztek a lírának: nagyszerűnek induló hangok fakultak meg, írók hallgattak el vagy cseréltek húrokat; József Attila költészete buktatókon keresztül egyre magasabbra ívelt. De a korabeli versekben volt egy másik gondolatsor is. Osztálya jövőjében, a szép törvényben, a szabadság szülte rendben változatlanul hitt - személyes életében azonban egyre inkább a „semmi ágán” találta magát. A maga sorsát illetően úgy vélte: saját élete megváltoztathatatlan; be van zárva a Héttoronyba, s már sohase menekülhet. A társadalmi jövővel kapcsolatos optimizmusa 102