Domokos Mátyás: Hajnali józanság. Esszék, viták, elemzések (Budapest, 1997)
PRÓZAÍRÓK, KÖLTŐK - Német Lászlóról - Bűn és lelkifurdalás - alulnézetből
- De hát Lajos nem a Sátán jelképes követe a Bűnben, csak egy szegény ördög, akinek a sorsában a metafizikai pillanat: az otthontalanság tényének szociális végzete hat, az úréban pedig az erkölcsi erőfeszítés kudarca. S nem könnyű eldönteni, hogy melyik jár brutálisabb következményekkel. Németh László az új kor, a modern idők legfontosabb műfajának tekintette a regényt, s nemcsak azért, mert a nemzeti sors szűk burkából való kilépés nagy művészi lehetőségét látta benne, a „kis népben nagy lélek” megnyilvánulásának legtermészetesebb és legalkalmasabb terepét, hanem amiatt is, amit a regényírónak mint a „jelen történészének" a szerepéről mondott. Amit ugyanis a regényíró egy kor valóságából föltár és az ábrázolás révén megörökít, az alá van vetve az ő felfogása értelmében „a lelkében szüntelenül működő valóságjelző készülék” minden történészi forráskritikánál hitelesebb és igazabb működésének, ezért mindig többet jelent önmagánál, mert kimondatlanul is magába zárja a megélt idő törvényeit. így például annak a nagy társadalmi népvándorlásnak az emberi finomszerkezetéről, hogy a magyar társadalom történetében miért és hogyan következett be időről időre az a szorongató folyamat, hogy „hátán kis batyuval, kilábol / a népségből a nép fia”, ahogyan József Attila írta, a Bűn születésével szinte egy időben, vagy hogy miért vár szinte „ezer éve útrakészen I ez a falu, ez az ország, / ez az egész Magyarország” ahogyan Illyés írta a Magyarok című versében; arról semmiféle utólagos történészi rekonstrukció nem képes megközelítően se oly hiteles és pontos képet adni, mint egy jó regény, amelynek időtálló elevenségét azonban nem a pontos történelmi illusztráció adja, hanem annak a bizonyos „emberi tényezőnek" a rögzítése, amelyre csak a világ írói elemzése és kifejezése képes. Ezért írhatta Németh László a Karenina Annáról szólva a Sajkodi estékben-, „a társadalmi regények kiválóságának biztos jele, hogy idők múltával történelmi regényekké válnak. Aki koráról elég széles képet fest s abban a valóban lényegeset emeli ki, végeredményben ugyanazt a munkát végzi el a jelenen, amit a történelem a múlton.” - Az ezredfordulóhoz közeledve újraolvasva a harmincas évek közepén keletkezett társadalmi regényt, amelyet a közös ihlet hajszálgyökerei kötnek össze József Attila és Illyés Gyula akkoriban írt verseivel, vagy Móricz, Nagy Lajos, Kodolányi rokonanyagú prózáival, azt kell megállapítanunk, hogy a Bűn anyagának: a társadalmi-szociális síkon megjelenő metafi189